PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - a reinkarnációról

- Ha Kelettől elvesszük a reinkarnáció mítosszát, akkor mi marad Keletből? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

    - Semmi, összeomlik az egész Kelet. A puszta Létezés mítosztlan. Aki otthon van a puszta Létben, annak nem otthona a mítosz.




Pszeudó zen történet - Kelet majmolásáról

- Miért majmolja Keletet, a lelkiekben, az európai? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Mindig is a legtávolabbi törzs sámánja volt a legjobb, nem a saját. - válaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Fekete Lyukról

- Mi az a Fekete Lyuk? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Az a hely, ahol a Prédikátor könyve állandóan nyitva van.  Ahol nincs emlékezet, mert a Prédikátor könyvét nem tudja senki becsukni.




Pszeudó zen történet - a Zen a Vízöntőben

- Milyen lesz a Zen a Vízöntőben? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- A Vízöntőben ugyan úgy fogják leírni a Zen szót, mint eddig, csak annyi csekély különbséggel, hogy a Zen szóból három betüt elfognak hagyni a Vízöntőben: a Z, az E, és az N betüket fogják elhagyni a ZEN szóból.





Pszeudó zen történet - az eredetiségről

- Mi az eredetiség? Ilyen van a lelki életben? - kérdezte Tóni a Mestert.

    - Igen, van, akkor, amikor hallgatsz.




Pszeudó zen történet - zen történet, mely nem történt soha

- Te Mester, melyik volt a legtanulságosabb zen történet, amelyet életedben hallottál? - kérdezte Titok Tóni.

     - Az a zen történet, amely nem történt meg soha.




Pszeudó zen történet - miért kotkodácsol a tyúk, miután megtojt?

- Tóni Te, tudod-e, miért kotkodácsol a tyúk miután megtojt? - kérdezte a Mester Tónit.

- Nem tudom.

    - Mert nem egy zen mestert tojt, aki hallgatásra tudná inteni.




Pszeudó zen történet - a vallások autóversenyéről

A Mester és Titok Tóni, a közeli hegyről nézték, a távoli autópályán látható autóversenyt. Egy idő után a Mester csendesen megjegyezte:

    - A vallások "üdvösségi" autóversennyé, - valahova célba kell érni, vagy a paradicsomba, vagy a nirvánába - teszik az életet. Pedig az élet nem egyéb, mint csendes baktatás, hol virágos, hol havas mezőn, mely nem vezet sehova, csak a Létezésbe.




Pszeudó zen történet - mit tud a csend?

- A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva. - mondta Tóni a Mesternek.

   - Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.




Pszeudó zen történet - a zsidóságról

A Mester, napszentültekor, szívesen búcsúztatta a napot egy tanulságos történettel, amit Titok Tóni nagyon kedvelt. Az volt az érdekes, hogy Tónival nagyon gyakran megtörtént, hogy az az esti történetet álmában újra átélte.
- Van egy zsidó legenda Mózesről, - kezdte az esti történetet a Mester – amelyet nagyon kevesen ismernek, még a zsidók között is. A pusztában, a negyven éves vándorlás idején, nagy volt a fejetlenség a zsidók között, nem tartottak be semmilyen törvényt, és ezt a fejetlenséget, már a nép is kezdte megunni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nép megfeledkezett a szív törvényéről, ami belülről fakad. Szívükre már nem hallgattak, és ezért kérték Mózest, hogy menjen fel a Hórebre és kérjen az Úrtól írott törvényeket. Mózes már hiába mondta a népnek, hogy többnapi hallgatással próbálják felébreszteni a szív törvényét, a nép hajthatatlan maradt, írott, kézzelfogható törvényt követeltek az Úrtól. Nem volt mit tennie Mózesnek, fel kellett mennie a Hórebre, hogy írott törvényt kérjen Jáhvétól. Jáhvé elutasította Mózes kérését, arra hívatkozva, hogy Ő már adott az embernek törvényt, mely a szívében van, és a tekintélyelvű, írott törvény, magában hordja a törvényszegést is, hogy a tekintélyelvű betű természete idegen a szív természetétől. Ezek után Mózesnek nem volt mit szóllnia, kedvetlenül indult vissza a táborba. Lefele menet a hegyről, az egyik bokor alatt, meglátott két kőtáblát, fáradtan ráült, az egyikre, hogy pihenjen. Így pihentében nagyszerű ötlete támadt. Ad ö maga törvényt a népnek, rávésve a talált kőtáblákra. A nép nem fogja soha megtudni, hogy nem Jáhvé adta. Hamar megvolt a törvényalkotassal, és a táblákra vésésével, az általa fabrikált parancsolatoknak, amelyből tíz volt. A hátára vette a törvénytáblákat, és megint elindult a hegyről lefele. Egy idő után, ugyérezte, hogy a táblák nagyon nehezek lettek, nem bírja tovább. Egy szép verőfényes helyt, gondolta megpihen, leteszi a táblákat. De a nagy meglepetés ekkor érte Mózest. A táblákat nem tudta letenni, nem váltak el a hátától. Ekkor megszóllalt az Úr: „Ugye megmondtam neked, hogy nem szabad tekintélyelvű, írott törvényt alkotni, mert az idegen a Lélek törvényétől, és eleve magában hordja a törvényszegés lehetőségét. Mivel írott törvényt alkottál, azzal büntetlek, hogy életed hátralevő részében, a hátadon fogod cipelni a kőtáblákat súlyos teherként. Ezért a tettedért, nem fogsz bejutni az Ígéret Földjére, annak közelében fogsz összeesni holtan, a halálos fáradtságtól, a táblák sulyától. A zsidó népet azzal büntetem, hogy a tekintélyelvű törvény betűjének természete legyen az ők természetük. A törvény betűjét mindegyre megszegjék, utána újat követelve. Álandóan a törvényt fogják magyarázni nyugtalan lélekkel. Adok nekik prófétákat, akik a Szív törvényére fognak hívatkozni, hogy ne vesszen ki a Szív törvénye teljesen a nép szívéből, de azokat üldözni fogják.” Ezeket mondta az Úr Mózesnek. Ez a történet a kőtáblák igaz története. Nem az Úr adta a Tizparancsolatot, hanem Mózes féle hamisítvány.