Pszeudó zen történet - a Három dolog

A Mester és Titok Tóni, egy falún haladtak keresztül. Emberek jöttek velük szembe, akik szavazni mentek. A Mester nem hagyta szó nélkül ezt a látványt.
    - Te Tóni, három dolog lesz, amit egy ránk következő, szellemileg magasabb rendű korszak, nem fog érteni, az emberiség eddigi történelméből. Az első az, hogy miként lehetett, többezer éven keresztül, arról beszélni és írni a legtöbbet, ami a legkevésbé megismerhető, - Isten. A második, amit nem fognak érteni, hogy milliókat, miként uralhatott, egy személy, akinek eltávolításához, elég lett volna egy alapos tökönrugás. A harmadik - ez ugratta be az egész gondolatmenetet - a népszavazás, amit nem fognak érteni, miként lehetett, hogy olyanok döntsenek, a nép,  akik a legkevésbé értik az adott problémát.

 



Pszeudó zen történet - az Utak

A Mester és Titok Tóni, egy alig látható mezei uton baktattak. Egy idő után, az út, beleveszett,  a mező füvébe. De ők baktattal tovább, mint akiknek nem is volt szükségük az útra. Hosszú csend után, ami nagyon gyakori volt közöttük, a Mester, egy kérdést tett fel tóninak, amire, szokása szerint válaszolt is, mert általában, a Mester, Tónihoz intézett kérdései, csak bevezetők voltak a mondókához.

      - Te Tóni szerinted, hogy tünnek el az utak?

      Tóni megint csak nézte a Mestert, fura kérdése miatt. A választ rögtön meg is kapta.
      - A helyben maradók, az úttalan utak vándorai tüntetik el az utakat.

 


Pszeudó zen történet - Oshó bárányfelhői

A Mester és Titok Tóni, épp egy könyvesbólt előtt haladtak el. Tóninak megakadt a szeme, az Ős Hó, (Oshó) könyvein, de mentek is tova.

   - Mester, Te úgy emlékszem, mintha egyszer azt mondtad volna, hogy személyesen ismerted a bárányfelhők Nagymesterét.

   - Jól emlékszel, mert tényleg ismertem.

   A Mester, felpillantott az égre, melyen épp bárányfelhők úsztak. Egy néhány szusszanásnyi csend után folytatta.
   - Úgy látom, hogy a bárányfelhők, Oshó meditációs könyvei nélkül is tudják, hogy, hogy kell úszni az égen.

 



Pszeudó zen történet - mivel tanít a Mester?

A Mester és Tittok Tóni, a réten bandukoltak.

- Te Mester, amikor tanítványaid voltak, akkor mivel oktattál?

 


- Azzal, ami a kezem űgyébe került. Így jöttem rá, hogy nincs rám szükség. Másnak is épp így a keze űgyébe kerülhet, amire szüksége van.





Pszeudó zen történet - a Felhők

A Mester és Titok Tóni, a dombtetőn üldögéltek. Nézték az átvonuló felhőket. Tóni azzal volt elragadtatva, hogy egyszer, amint kipillantott az ablakon, egy szabályos, háromszög alakú felhőt látott és ezt többször előhozta a Mesternek, mert égi jelet látott benne. A Mester, hogy egy kicsít lehűtse, Tóni lelkesedését, a háromszög alakú felő látomásért, a következőket mondta.
- Te Tóni, csak annyira ragszkodj, a Nagy Képekhez, a felhőkhöz, amennyire a föld ragaszkodik a felhőihez.

 




Pszeudó zen történet - Megérint

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. A Mester mesélgetett. De végül egy hasznos tanácsot is adott, Tóninak, a történetei mellé, amivel szórakoztatta Tónit, vagy oktatta? Meglátjuk.
   - Te Tóni, már mondtam, hogy nem kell megjegyezni a történeteimet. A történeteim, hatása, abban áll, hogy valamit megérint, benned, a lelked mélyén.

 


Pszeudó zen történet - a Hegy

A Mester és Titok Tóni, Mező-havas tetején üldögéltek. Csodálatosan tiszta idő volt. Belátták egész Erdélyt. Látták, a Fogarasi-havasok, még hófödte csúcsait is. Sütkéreztek a napsütésbe, és gyönyörködtek, Erdély, nem mindennapi látványában.

- Most innen értelek meg, fenntről, látva, ezt a csodálatos látványt, hogy nektek magyaroknak, miért fáj Erdély. Csak fenntről nézve, lehet látni, hogy mit, de legfőképpen miért veszítettetek ti magyarok Erdélyben. Nektek magyaroknak, mindig is hiányoztak és hiányoznak a fenntről látók. Te Tóni kérdek valamit tőled. Melyik az a hegy, melyet nem kell megmászni? Hát az amely benned van. Ahhoz méginkább nem kell lépcső. Az a nép, mely lelkében hordja, Szent Hegyét, az nem vesz el. A hegy visszaszerez, mindent amit elveszettnek hitt a nemzet.
Tóni, eltátott szájjal hallgatta, hogy miket mond a Mester, és elcsodálkozott, hogy idegen létére jobban érzi, az erdélyi magyar sorsot, mint azok, akiknek kellene érezniük.

 

Pszeudó zen történet - a Lépcső és a Hegy

A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű réten bandukoltak. Most Tóni bőlcselkedett.

     - Te Mester, Te mondod, hogy nincs semmilyen tanra szükség, de én mégis a tant úgy képzelem, mint a lépcsőt, mely által a magasba, vagy valahova bejutunk. Aki a lépcsőn felfele halad, nem szedi fel és nem viszi magával, a már meghaladott lépcsőket. Ha már, a lépcsők által, az ajtóba jutottál, nem viszed be a lépcsőt a helyiségbe. Szerintem ilyenek a tanok is, mint a lépcsők, csak ezközök, melyek által, feljutsz, bejutsz valahova.

  A Mester érdeklődéssel figyelte Tóni előadását. Miután Tóni befejezte, rövid hallgatás után, a Mester megjegyezte.
    - Az Istennel való találkozások helyei mindig is a nagy hegyek csúcsai voltak, ahova nem vezet lépcső, esetleg ösvények, de a bátrak azokat sem használják, csak úgy nekivágnak. De vannak, akik még a hegycsúcsokat sem ostromolják, Istenélményekért, hanem a puszták csendjét hallgatják, nemtörekedve sehova.

 



Pszeudó zen történet - a Kút és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, az udvaron heverésztek a fűben. Nagy meleg volt. Tóni a kúthoz ment, vizet húzott, és a vederből egy jót ivott. A mester megszólalt.
   - Te Tóni, látod, a mesterséges kútakat, ha nem merik, akkor a vizük ihatatlanná válik.  A források vizei, ha isszák, ha nem mindig ihatóak.  A forrásnak mindegy, hogy isszák vagy nem a vizét, ő épp úgy bugyog ki a földből.

 



Pszeudó zen történet - az Elme és a Lélek összhangja

A Mester és Titok Tóni a folyóra tartottak. Egy meditációs gyakorlatot akart a Mester Tóninak bemútatni, amelynek a célja az volt, hogy az Elmét összhangba hozni a Lélekkel. Útközben magyarázott a Mester.
- Te Tóni, a legfontosabb, az Elme összhangja a Lélekkel. Ezt egy érdekes gyakorlattal elő lehet segíteni. Tudod én nem vagyok híve a gyakorlatoknak, de néha elszórakozom, a saját találmányú gyakorlatokkal, és ezt Neked is meg szeretném mútatni. Roppant egyszerű gyakorlat. Leűlünk a Feketeűgy partjára, képzeletünkbe, az elménket, ráhelyezzük a folyó tűkrére, és elképzeljük, hogy a folyó viszi az elménket, bele a nagy folyamba, aztán a tengerbe, a tengerbe az elme leszáll a tenger mélyére, ahol találkozik a mozdulatlan nagy csenddel, mely megnyugtatja az elmét, és így összhangba kerül a tenger mélyével. Amikor az elmét elképzeled lecsendesedni a tenger mélyén, és elképzeled, hogy összhangba került a tenger mélyének nagy csendjével, akkor lényegében az elméd száll le a lelked mélyére és összhangba kerül vele.

Pszeudó zen történet - a Sas madár

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű virágos réten bandukoltak. Egy idő után, megpihenni, hanyat feküdtek a fűbe. Így egyéb dolguk nem volt, csak az , hogy a Kék Eget bámulják. Nagy sas körözött fenn az Égen, azt követték a szemükkel. A Mester törte meg a cendet.
- Te Tóni, ha mindent ilyen közvetlenül nézel, mint az Eget és a Sast, akkor a tied lesz a legmélyebb Bölcsesség.


Pszeudó zen történet - az ásító Tehén

A Mester és Titok Tóni, a frissen érkezett fecskéket bámulták. Egy tehén ácsorgott mellettük. A tehén, egy nagyot ásított. Tóni megkérdezte a Mestert.

    - Ha a szájban nincs Űr, akkor lehet ásítani?

    - Fej nélkül, lehet ásítani? - vágott vissza a Mester.

    Egy kérdéssel még megtoldta a mester.
    - De mind ez vajon érdekli a tehenet?