Pszeudó zen történet – A Folyó honnan tudja, hogy hol a medre

 

A Mester és Titok Tóni arról beszélgettek, hogy ha több lelki út van, akkor melyik lehet az igaz. A Mester megint a folyóval példázódott.

 

- Honnan tudja a Folyó, hogy melyik a medre? Onan, hogy elengedi önmagát. De a vizeknek ez nem gond, mert végül minden medret végig járnak.

 

 

 

Pszeudó zen történet – A Folyó hogyan talál útat a tengerbe

   A Mester és Titok Tóni a lelki útakról beszéltek a nyári alkonyatban a folyó partján. Tóni mind azt erősítette, hogy csak kell egy út a lelki életben, mit követni kell, hogy az ember célba találjon. Erre a Mester csak annyit mondott.

   - Hogyan találja meg a folyó az útat a tengerhez? Úgy, hogy elengedi önmagát.

 

 

Pszeudó zen történet – A Turul

   A Mester és Titok Tóni az egyik magyarországi nagyvárosban lődörögtek. A park fáinak árnyékában védték magukat a naptól. Tóni javasolta, hogy keressenek egy padot, mert ő elfáradt. Rövid keresés után találtak is. A padon egy ottfelejtett újság volt. Tóni rögtön a kezébe vette. A Mestert nem érdekelte az újság. A címlapon a turul-szobor űgy szerepelt fő helyen. Nagyon érdekelte ez Tónit. A cikk elolvasása után, a témát bedobta  a Mesternek. Néhány mondattal, a Mester elmondta véleményát az űgy kapcsán.

    - A Turul, ha nem élő kép, a nemzet lelkében, akkor álprobléma az egész Turul űgy. De!!! A szobor lehet a belső lelki turul ébresztője. A magyarságnak épp az a baja, hogy a nemzet lekéből, a turul, még nem tudott felszállni  a magasba.

 

 

Pszeudó zen történet – Helyezd magad a Szelek szárnyára

 

    A Mester és Titok Tóni, egy folyószabályozási műveletet nézett. Nem álta meg  a Mester, hogy ehez is ne fűzzün egy bölcs gondolatott.

     - A Folyó életébe be lehet avatkozni mesterségesen, de a szelekébe nem lehet. Épp ezért helyezd magad  a szelek szárnyára.

 

 

Pszeudó zen történet – A Szelek és vallások

A Mester és Titok Tóni a Mező-havas tetején üldögéltek. Csendesen fujdogált a szél. A Mester nagyon szerette, a Szeleket, főleg a hegycsúcsokon, mert azt állította, hogy a hegycsúcsokon egyesül a legkönnyebben, a Szelekkel a Lélek. De most Tóninak mondott mást is.

- Tóni, inkább figyeld a Szeleket és ne vallásokat, mert a Szelek természete, és az emberi lélek természete azonos és így könnyen egyesülnek. Ha az emberi Lélek egyeszült a Szelekkel, akkor a Mindenséggel egyesült, a Láthatatlan Mindenséggel leginkább.

 

Pszeudó zen történet – A Halacska és a tó vize

A Mester és Titok Tóni egy tó partján üldögéltek. A tó vize tiszta, átlátszó volt. Egy halacska úszott a part fele. Tisztes távolba megállt, nézte Tóniékat. A Mester és Tóni is nézték a halat. Ez így tartott egy rövid ideig. A hal megunta a szemezést és vissza úszott. Mivel már este fele volt, Tóni várta az est bölcsességét a Mestertől. Nem is késett soká.

• Te tóni látod a halnak nem kérdés az ő vízben léte, csak a pusztán intellektusban élő embernek kérdés önmaga Végtelenben léte

 

 

Pszeudó zen történet – A Törvény Kőtáblái

 

A Mester és Titok Tóni egy nagyon régi temetőben bandukolgattak és nézegették a sírköveket, melyek mind el voltak dölve valamerre. Tóni megprobálta megfejteni a bevéséseket, a neveket a dátumokat, de nem tudta annyira kikoptatta az idő.

   - A törvény kőtábláinak is, az ami beléjük van vésve, annak is ez lesz a sorsa. Az idő eljár minden fölött, ami egyszer kézzel fogható.

   - De mi van ebben olyan érdekes. - jegyezte meg Tóni.

  - Semmi! - mondta a mester egy kurta szóval, mintha azért spórolná a szavakat, mert úgy is múlandóak.

 

 

Pszeudó zen történet – A Választott Népről

 

A Mester és Titok Tóni, a pusztában egy nagy csere fa alatt üldögéltek. Tóni az Ószövetséget forgatta, amit a Mester a legkevésbé kedvelt, kivéve a Prédikátor könyvét, melyet a világ legnagyszerűbb könyvének tartott. Tóni a zsidóság kiválasztottságán volt fennakadva, nem értette, hogy egy nép miképpen állíthatja, hogy neki kizárólagok, exkluszív viszonya van Istennel. A Mesternek nem tetszett a téma és gondolta, hogy egy rövid magyarázattal, helyére teszi a dolgokat Tóni fejében.

- A Láthatatlanban nincsenek közvetítők. A kiválasztottság, az lehatároltság, közvetettség, tehát ellentétben van a Láthatatlan alaptermészetével. És nincs olyan választott nép, mely bármilyen nagy lesz, ne lenne múlandó. A kiválasztottságban van egy jó adag múlandóhoz  való ragaszkodás. Úgy látszik  a zsidók értették meg a legkevésbé a Prédikátor könyvét. Vagy leginkább az látszik, hogy a Prédikátor könyve nem  a zsidó lélek szülötte?

 

 

Pszeudó zen történet – Jógázó a Duna partján

 

A Mester és Titok Tóni a Duna partján bandukoltak. Egy néhány kilóméter után, egy jógázóba botlottak. A Mester ezt nagyon furcsálta, és meg is jegyezte.

  - A folyó parton fölösleges jógázni, mikor a folyó minden technika nélkül elvégzi a magáét, egyesít önmagaddal.

 

 

Pszeudó zen történet – A Folyó nincs ráutalva, hogy Mesterek mútassanak útat neki

 

 

    A Mester és Titok Tóni, egy nagy fűzfa ágai közül közül bámulták  a folyót. Hosszú idő után a Mester szólalt meg.

     - A folyót nem irányítják Mesterek és mégis tudja merre van az óceán. Miért? Mert önön természetére hagyatkozik. De miért nem teszi ezt az ember is? Miért kell neki tan, meditáció, vallás, amikor ő is, az ember is képes lenne, önön természetére hagyatkozva a Végtelenbe jutni.

 

Nagy Attila (Puli)

 

 

Pszeudó zen történet - A Folyó és Kelet-Nyugat misztikái

 

A Mester és Titok Tóni a folyó parton üldögéletek. Nézték a folyó csendes hömpölygését. Tóni, a Mesternek, Rudolf Otto könyvéről mesélt, Nyugat és Kelet misztkájáról. A Mester egy bölcs mondással Tóniba folytotta a szót.

- Te Tóni, látod ezt a folyót, nem ismeri sem Kelet sem Nyugat misztikáit, nem ismeri a keleti metafizikákat sem a jógát és mégis a tengerbe jut, csak azért , mert önön természetének engedelmeskedik. Ha a víz képes erre, akkor az ember miért nem, amikor az ember belsejében a végtelen vizek folynak.

 

 

Pszeudó zen történet - A Mester szerint, a magyaroknak, mit kell tanulniuk a zsidóktól

 

Titok Tóni a Mesterrel ellentétben olvasgatott. Épp az nap fejezte be Kodálynak a feljegyzéseitt, melyeket halála után összegyüjtött fecnikből állítottak össze.

- Mester, Kodálynak van egy nagyszerű megállapítása, hogy a zsidókat nem szidni kéne, hanem tanulni tőlük.

- Hát igen, a magyaroknak leginkább azt kellene megtanulniuk a zsidóktól, hogy olyan urai legyenek saját hazájuknak, mint a zsidók Izraelnek. Elkelne egy kis magyar uralom Magyarországon, mert már rég nem volt.

Pszeudó zen történet - Az egyházi intézmény és a szesz

 

A Mester és Titok Tóni a Vid-havas tetejéről bámultak a lenyugvó napba és közben a Mester mesélt az életéről. Emondta, hogy fiatal korában biza nagyon szerette a szeszt, de sikerült megszabadulnia töle. A beszédének a végén csuda dolgot mondott Tóninak.

- Tudom, hogy mi a szesz a saját bőrömön tapasztaltam; tudom, hogy milyen az egyház, mint intézmény, mert voltam a keresztények között, mint teológus és lelkész, két különböző egyházban. Az egyházak, mint intézmények, ölnek, lekileg, butítanak és leki nyomorba döntenek. Az alkohol is azt teszi, de ha mértékkel fogyasztod, akkor még az egészség megörzője is lehet. Ugyan ez nem mondható el az egyházakról, mint intézményekről, mert azokat nem lehet mértékletesen fogyasztani, vagy végletesen fogyasztod vagy sehogy.

 

Pszeudó zen történet - A Tej és a Tejföl

 

A Mester és Titok Tóni nagyon szerették a bivaly tejet, mert vastag föle volt. Este volt. A Mester épp a friss tejjel jött haza. Tóni gyorsan oda tette főni. A felfőtt tejet letették éjszakára, hogy vastag föle legyen reggelre. Reggel jóizűen ették a fölet és a tejet egyaránt. A Mester hétköznapi apró dolgokkal tanította Tónit.

- Látod Tóni a tej és a tejföl sok mindent megmagyaráz a Semmi és a Kép viszonyából. A Semmiből a Kép, valahogy úgy lesz, mint a tejból a tejföl. És, hogy melyik jobb, ami a te nagy gondod, a Semmi vagy a Kép, a rra a tejfől és a tej a válasz. Ugye egyformán szeretjük mindkettőt.

Tóni elismerőleg bólintott és elmélyedt gondolataiban.

 

Pszeudó zen történet - Folyó, melyben nincs szent és profán

 

A Mester és Titok Tóni az esti alkonyatban üldögéltek a csendesen hömpolygő Feketeűgy partján. Egy hosszú hallgatás után arról kedtek beszélgetni, hogy a vallások, milyen fölöslegesen osszák fel a világot szentre és profánra.

- Látod Tóni itt előttünk a folyót, nem ismer sem szentet sem profánt és mégis a tengerbe jut.

 

Pszeudó zen történet - Erdély elvesztéséről

 

A Mester és Titok Tóni a Hargitán töltöték a nyarat. Este fele volt. A nap egy távoli hegytetőről nézett vissza a Hargitára. A Mester és Tóni Erdély elvesztéséről beszélgettek, mivel a Mestert nem csak a lelkiek érdekelték. Ázsiai lévén a Mester, a magyarságot és történelmét, valahogy kivülről látta, ahogy a magyarok nem látják. Világot járt ember volt, aki nagyon élvezte a misztikus vándorlást és így sok náció lelkét megismerte. A magyarokról azt állította, hogy még egy ilyen különös náció nincs mint a magyarok, akik a nemzeti tragédiák fölötti tehetetlen síránkozásból, a környező népek iránti tehetetlen dühből, ekkora hamis nemzeti erényt tudott kreálni. A másik oldalon, a magyarság ellentétének a zsidóságot tartotta, mely a Mester szerint épp abban volt sikeres a történelemben, hogy a feléje dobott kövekből épített önmaga védelmére várat. A Mester szerint, a zsidóság, maga a megvalósult mítosz: a zsidóság az a nemzet mely elmondhatja önmagáról, hogy megvalósította eredetmítoszának jövőképét, az Ábrahámnak tett ígéreteket. A zsidóság titkát, a Mester abban látta, hogy eredetmítoszában benne van a jövőkép is, melyet nem múlasztott el megvalósítani a nemzet és melyben egyedüli a zsidóság a nemzetek között. A magyar antiszemitizmusról is meg volt a véleménye a Mesternek: a magyar antiszemitizmus a már említett, nemzeti erénynek számítottó tehetetlen, béna síránkozásban gyökerezzik, plusz krémként rátéve, egy fajta béna magyar dühös irigység egy sikeres nép iránt. A Mester szerint a magyar az a nép amely tehetetlenségében csak síránkozni tud és siránkozásával tehetetlenné bénítja magát és amely egy tragikus történelmi szereppé lett, melyből nem tud kitörni a nemzet. A Meternek az volt különös, hogy még egy ennyire tehetetlen néppel nem találkozott a világon.

A Mester épp az nap fejezte be, gróf Bánffy Miklós könyvét, trilógiáját, a Megszámláltattál, Hijjával találtattál, Darabokra tépetel, nagyon tetszett neki a könyv, de azért még sem tartotta, művészi szempontból rendkivüli műnek, csak tartalmilag. Este, lefekvés előtt, szokása szerint a Mester egy kis történettel bucsúzott Tónitól. Az esti történet, most Erdély elvesztéséről szóllt, Bánffy könyve nyomán.

- A szépséges szép Erdély közepén volt egy hatalmas nagy cseresznye fa. A fa tetejében, egy büszke magyar varjú pihent, egy nagy sajtal a szájában. A fa alatt, román asszonyok szedték kötényeikbe a finom érett cseresznyét. Körülöttük a gyerekeik játszadoztak, visítoztak és eszegették ök is a cseresznyét. A varjú a fák hegyét szerette a magasságot a felegeket. A magyar varjú más volt, mint társai, megvetette ami a földön volt, nem is szívesen nézett le a földre, nem is tudta, hogy mi történik a földön. Most a román gyerekek lármája felkeltette kíváncsiságát és lepillantott a földre. Nagyon elcsodálkozott azon, hogy ilyen embereket, románokat, még nem látott Erdély szent földjén. Addig csodálkozott, hogy eltátotta száját és kipottyant a nagy sajt a szájából, pontosan egy vlách asszony kötényébe. A sajton azt írta, hogy Erdély.

 

Pszeudó zen történet - A Folyó titka a misztika titka

 

A Mester és Titok Tóni, arról beszélgettek, hogy Keletnek vagy Nyugatnak magasabb rendű a misztikája. A Mesternek egyikre sem volt szüksége. De mégis a nyugati misztika szemlélődését, jobban szimpatizálta, épp az egyszerűsége technikanélkülisége, ezköznélkülisége miatt. Ezt a következőképpen világította meg Tóninak.

- Tóni én azt láttam, egy néhány keresztény misztikusnál, hogy egyszerűen ráirányul a Végtelenre. A Folyó azért jut el az Óceánba, mert ráirányul, feléje tart, ez a Folyó titka, ez a misztika titka.

 

Pszeudó zen történet - A folyó eszköznélkülisége

 

A Mester és Titok Tóni a folyóparton sétáltak. Beszélgetésük témája a Kelet gazdag, meditációs eszköztára volt. Tóni tudta, hogy a Mester épp a külső technikát értékeli a legkevésbé a lelki életben. Épp ezért provokálta a Mestert a témával. A Mester gyorsan le is zárta a témát.

- Látod Tóni, a Folyónak semmi külső eszközre nincs szüksége, ahhoz, hogy follyon! De miért? Mert pusztán csak elengedi önmagát.

 

Pszeudó zen történet - Miért olvasnak az emberek?

 

A Mester és Titok tóni egy könyvesbolt kirakatát nézegették.

- Tóni, szerinted miért olvasnak az emberek?

- Hát a tartalomért.

- Nem Tóni, nem a tartalomért, hanem az olvasás nyujtotta ingerekért, az izgalomért és ez alapján ítélik meg a könyvek értékét, nem a tartalom alapján ítélkeznek. A gond csak annyi, hogy a leki könyveket is, az emberek nagy része, puszta ingerszomjból olvassa.

Pszeudó zen történet - Mi tesz képessé a lelki életre?

 

A Mester és Titok Tóni egy nagy tölgyfa árnyékában hüsültek. Egy idő után, arról beszélgettek, hogy mi teszi képessé az embert a lelki életre. A Mester a következőképpen zárta le a témát, Tóni nagy megelégedésére.

- Az teszi képessé a lelki életre az embert, ami képessé teszi a a Folyót a folyásra, az, hogy elengedi önmagát.

Nagy Attila (Puli)

 

Pszeudó zen történet - a Gondolatok lecsendesítése

A Mester és Titok Tóni, a mezőben üldögéltek, egy nagy cserefa alatt. Bámulták a távoli hegyeket, a madarak röptétt, a közelben kanyargó folyót. Tóninak nagyon tetszett ez a csendesség. Egy idő után megszólalt a Mester.
    - Látod Tóni, a természetben, a természet néhány nagy képe által lehet, minden erőfeszítés nélkül, lecsendesíteni a gondolatokat, az által csak, hogy a természetben vagy.

 




Pszeudó zen történet - az Elengedés

A Mester és Titok Tóni, a fa alatt üldögéltek. Tóni, a csíkszeredai asztrológusról mesélt a Mesternek, Kozma Szilárdról. Kozma Szilárd csíkszeredai asztrológusról, Tóni azt hallotta, hogy röhelyesen téves horoszkópot készített, a kolozsvári író kritikusnak, Szőcs Istvánnak. Csak a nemét és a korát tévesztette el Pista bácsinak. A hatvanon túl lévő Pista bácsinak, azt hozta ki, hogy fájdalmas mensruációi vannak.
    - Tudod Tóni, hogy az találja meg önmagát, aki elenged mindent, de leginkább a csillagokat és ennél mégjobban az Istent is.

 



Pszeudó zen történet - a Vihar

A Mester és Titok Tóni, egy nagy vihart éltek át. Ahogy jött, úgy tova is ment.
- Látod Tóni, a természetben, maguktól elülnek a viharok. Az ember is, ha elmélye hárborgásait, az elme természetadta eredendő természetére hagyná, magától elülne az elme vihara. Ha hagyunk mindent, a saját eredendő természete szerin történni, akkor nincs szükség külső technikára. A természetben, a megoldás, erőfeszítés nélkül, közvetlenül adva van. Minden külső erőfeszítés mesterséges.

 


Pszeudó zen történet - a Madár röpte

A Mester és Titok Tóni, egy hegyoldalban sütették a hasukat a nappal. Közben a madrak röptében voltak elmerülve, leginkább a fecskékében. Egy idő után a Mester megszólalt.
    - Ha elmerülsz, a madár röptében, elnyered a lélek szabadságát.

 




Pszeudó zen történet - a Mandala

A Mester és Titok Tóni, a Feketeűgy partján üldögéltek. Tavasz dereka volt. Csodálatosan zöldült minden, de a Fogarasi-havasok csúcsait még hó födte. Tóni mondta a Mesternek, hogy látott az egyik könyvesbólt kirakatában, egy nagyszerű könyvet a mandalakészítésről. Erre a Mester csak annyit mondott.

   - Tóni, nem tudom minek kell neked mandala, amikor az élő képek itt vannak az orrod előtt. Itt van előtted a Feketeűgy és ha a távolba nézel ott vannak a Fogarasi-havasok hófödte csúcsai. Nézd őket és többet ér, mint Kelet összes mandalája.



Pszeudó zen történet - a tó Hullámai

A Mester és Titok Tóni, a tó patján üldögéltek. Bámulták, hogy a nyugati szél, hogyan ingerli hullámzásra a tavat. A Mester egyszer megszólalt.
- Tóni, ha sokáig bámulod, a tó hullámait, megismered a gondolataid természetét, a nélkül, hogy gondolkodnál.

 


Pszeudó zen történet - a Béka

A Mester és Titok Tóni, a kertben heverésztek a nagy körtefa alatt. A Mester hanyat volt feküve. Tóni, meg hasrafeküve olvasott egy anarchista könyvet. Egy idő után a Mester megszólalt.
   - A béka, a kútban, hiába lázad a kút tulajdonosa ellen, ha úgy sem tud kijönni a kútból, vagy nem is akar, mert tetszik neki a lázadó szerep. Hiába lázad, az anarchista, ha nem lépik ki a hatalom által felépített világból. Vannak anarchisták, akiknek épp úgy szükségük van, a hatalom által felépített világra, mint a hatalomnak, mert a lázadás a lételemük. Lényegében nem is akarnak változást, mert akkor megszünne a lázadó identításuk, amiben köszönik szépen, nagyon jól érzik magukat. A hatalomnak és a lázadóknak, kölcsönösen szükségük van egymásra. A hatalomnak szüksége van a szerep-lázadókra, mert azok, őt, a hatalmat erősítik. Az igazi anarchista kivonul a pusztába.

 





Pszeudó zen történet - a Művészet

A Mester és Titok Tóni, egy forrás mellett üldögéltek. A Mester kérdezett.

- Te Tóni, mi az igazi művészet?
- Nem lenni és keményebb lenni a gyémántnál.




Pszeudó zen történet - az Unalom
 
A Mester és Titok Tóni épp vacsoráztak, amikor a falon lévő nagy tájkép, nagyot csattanva a földön lelesett. A vastag cserefa rámát, meg az üveget nem bírta a szeg. A gyönyörű nagy keret üresen tátongott. A tájkép, a falnak támaszkodva bámulta a keret ürességét, ahonnan kiesett.

   - Na látod Tóni, itt van a Kép és az Üresség egy halomban.

   Tóni, vacsora után nekifogott, hogy visszategye a képet a rámába. Üveg nélkül sehogy nem ment. Egy idő után, Tóni megunta a rámázást, és végül eldobta a rámát és a képet, együtt.
  - Na látod Tóni, ez az eset, arra tanít téged, hogy a Kép és az Ürreség problémáját, az Unalom révén lehet meghaladni a legkönnyebben.

 




Pszeudó zen történet - nézd a természetet gyermeki szemekkel

A Mester és Titok Tóni, egy hegynek is beillő, magas dobtetőn üldögéltek, ahonnan messze el lehetett látni. Nézték a körben elterülő gyönyörű tájat. Már lehet, hogy egy órája is elmúlt, hogy a tájat bámulták, mit sem szólva egymáshoz. Egy idő után, a Mester, nem a tájat nézte, hanem azt, hogy Tóni mennyire belefeletkezett a táj bámulásába. Végül a Mester megszólalt.
   - Nézd a természetet gyermeki szemekkel és a képek megujulnak benned és ez által a gondolkodásod is.

Pszeudó zen történet - az Orvos

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. Tanyájuk előtt haladt el az ők tanyasi szomszédjuk, aki az orvostól jött. Már vagy tiz éve betegeskedett. Havonta kétszer megjárta magát az orvossánál. Most is, mint mindig, a szomszéd megállt két szóra beszélgetni Tóniékkal. A téma az örök volt. Mindig megdícsérte az orvossát, hogy az milyen áldott jó ember, és milyen áldott jó orvos. Miután kibeszélte magát a szomszéd és tova ment, a Mester megjegyezte.
- Vannak, akik egy életre, épp azért maradnak betegek, mert nagyon jó orvossuk van. Vannak, akik a lelki életben, azért rekednek meg egy életre, mert vagy nagyon jó mesterük van, vagy nagyon jó lelki könyveket olvasnak.

 


Pszeudó zen történet - a Víz tisztulása

A Mester és Titok Tóni mostak. A Mester, arra tanította Tónit, hogy a patakról hozott vizet, amit a tisztálásra használnak, le kell tenni, hogy megszálljon, mert akkor tisztább lesz a ruha. És még egy nagyon bölcs dolgot  mondott a Mester.
   - Látod Tóni, a lelki élet is ilyen egyszerű, mint ahogy a víz megtisztul, magától. A lélek is, ha olyan mozdulatlan, mint a víz, áttetszővé válik. A természet, magától elrendez mindent, minden külső ezköz nélkül. Ezért mondom, hogy a jóga a természet ellenében van, felfüggeszti a lélek belső, természetes működését. Nem értem, minek kell meghaladni a természetet, a joga által, amikor a természet mindent elrendez, a legkissebb erőfeszítés nélkül. A természet, a Láthatatlan köyvetlen működésének a megzilvánulása.

 



Pszeudó zen történet - mútató ujjból egy is elég

A Mester és Titok Tóni, egy erdei tisztáson haladtak át. Tóni egyszer megállt. Hosszasan az eget bámulta. A Mester is megállt.

   - Tóni Te, mit bámulsz, ott fenn a magasban.

  Tóni egy nagy sasra mútatott, fenn az égen, mely máltóságtelejsen körözött. A Mester is felpillantott.
   - Látod Tóni, sokan, a lelki élethez, ősszeolvasnak egy rakás könyvet, pedig a lényegre való rámútatáshoz, egy újj is elég, mint ahogy Te a sasra mútattál.

 




Pszeudó zen történet - a Börtönben szabadnak lenni

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt mondikálgattak.

  - Mester, nektek a bötönben, mit volt szabad.

  - Szabadnak lenni volt szabad. Azt nem tiltotta senki.






Pszeudó zen történet - a Lélek medre

    A Mester és Titok Tóni, a folyóparton üldögéltek és halászgattak. Már nagyon rég óta hallgattak. Végül a Mester megszólalt.

   - Látod Tóni, a folyóknak, az ember létezése előtt medrük volt. A folyók nem voltak rászorulva az ember ásta medrekre. A mesterséges medrekbe kényszerített folyok, nem érzik jól magukat, az új medrükben és mérgesen kiöntenek. Az emberi Lélek folyama, amely az ember előtt létezett, nincs rászorulva, az ember által, a Léleknek készített, egyháznak  nevezett intézményes medrekre, de az ember mégis belekényszeríti, a mesterséges mederbe, a Lelket. A Lélek ezt nem bírja, és néha lerombolja az intézményeket.





Pszeudó zen történet - közelebb van, mint India

A Mester és Tittok Tóni, az egyik városban bandukoltak. A vollanyoszlopokon, nagy híredetések voltak, melyek egy hazai gurú előadását hírdették. A hirdetés szerint, a gurú, egy Indiát megjárt valaki volt, aki indiai guruktól tanult, vagy húsz éven keresztül.  Az indiában szerzett lelki tudományát akarta előadni, az arra kíváncsiaknak.
     - Te Tóni, én erre csak annyit mondok, hogy saját lelked, végtelen tudománya közelebb van hozzád, mint india. A Lelked végtelenszer több, mint Kelet összes lelki tudománya. Többet hordunk magunkban, mint Kelet.

 





Pszeudó zen történet - a Hang Ősmintája

Este volt. A falun kívüli hegyoldlban, valaki egy tárogatót fújt. A Mester és Titok Tóni, azt hallgatták. Végül csend lett.

- Tóni Te hallottad a Hang Ősmintájának történetét.

- Nem!
- Hát az úgy volt, hogy a Csend, nem tudta elviselni önön csendjét, és hallhatatlan hanggá lett. A Csend önmaga hangjában gyönyörködött. Valaki ezt meghallotta, így szűletett az első hang.

 




Pszeudó zen történet - a Prédikátor könyve

A Mester és Titok Tóni, a kunyhójuk előtt űldögéltek. Tóni a Bibliát böngészgette, a Prédikátor könyvét.
     - Egyedüli világos, egyértelmű könyv, a világon a Prédikátor könyve. A többi, mind zavaros koholmány.

 




Pszeudó zen történet - a Folyó folyása

A Mester és Titok Tóni a Feketeűgy partján üldögéltek. Már rég óta halgattak. Végül a Mester szólalt meg.
     - A folyót nem sietteti senki, hogy sebesebben follyon. Nem tudom, hogy az élet folyását miért kell siettetni?

 




Pszeudó zen történet - a Folyó

A Mester és Titok Tóni, egy nagy árvíz után voltak. Takarítottak.
   - Te Tóni, az ember, ha beavatkozik a folyók életébe, az megbosszulja magát. Méginkább megbosszulja magát, ha az ember, a lelkének folyásába avatkozik be, kivülről. Ez lehet a legszentebb meditációs technika is.

 

Pszeudó zen történet - a Három dolog

A Mester és Titok Tóni, egy falún haladtak keresztül. Emberek jöttek velük szembe, akik szavazni mentek. A Mester nem hagyta szó nélkül ezt a látványt.
    - Te Tóni, három dolog lesz, amit egy ránk következő, szellemileg magasabb rendű korszak, nem fog érteni, az emberiség eddigi történelméből. Az első az, hogy miként lehetett, többezer éven keresztül, arról beszélni és írni a legtöbbet, ami a legkevésbé megismerhető, - Isten. A második, amit nem fognak érteni, hogy milliókat, miként uralhatott, egy személy, akinek eltávolításához, elég lett volna egy alapos tökönrugás. A harmadik - ez ugratta be az egész gondolatmenetet - a népszavazás, amit nem fognak érteni, miként lehetett, hogy olyanok döntsenek, a nép,  akik a legkevésbé értik az adott problémát.

 



Pszeudó zen történet - az Utak

A Mester és Titok Tóni, egy alig látható mezei uton baktattak. Egy idő után, az út, beleveszett,  a mező füvébe. De ők baktattal tovább, mint akiknek nem is volt szükségük az útra. Hosszú csend után, ami nagyon gyakori volt közöttük, a Mester, egy kérdést tett fel tóninak, amire, szokása szerint válaszolt is, mert általában, a Mester, Tónihoz intézett kérdései, csak bevezetők voltak a mondókához.

      - Te Tóni szerinted, hogy tünnek el az utak?

      Tóni megint csak nézte a Mestert, fura kérdése miatt. A választ rögtön meg is kapta.
      - A helyben maradók, az úttalan utak vándorai tüntetik el az utakat.

 


Pszeudó zen történet - Oshó bárányfelhői

A Mester és Titok Tóni, épp egy könyvesbólt előtt haladtak el. Tóninak megakadt a szeme, az Ős Hó, (Oshó) könyvein, de mentek is tova.

   - Mester, Te úgy emlékszem, mintha egyszer azt mondtad volna, hogy személyesen ismerted a bárányfelhők Nagymesterét.

   - Jól emlékszel, mert tényleg ismertem.

   A Mester, felpillantott az égre, melyen épp bárányfelhők úsztak. Egy néhány szusszanásnyi csend után folytatta.
   - Úgy látom, hogy a bárányfelhők, Oshó meditációs könyvei nélkül is tudják, hogy, hogy kell úszni az égen.

 



Pszeudó zen történet - mivel tanít a Mester?

A Mester és Tittok Tóni, a réten bandukoltak.

- Te Mester, amikor tanítványaid voltak, akkor mivel oktattál?

 


- Azzal, ami a kezem űgyébe került. Így jöttem rá, hogy nincs rám szükség. Másnak is épp így a keze űgyébe kerülhet, amire szüksége van.





Pszeudó zen történet - a Felhők

A Mester és Titok Tóni, a dombtetőn üldögéltek. Nézték az átvonuló felhőket. Tóni azzal volt elragadtatva, hogy egyszer, amint kipillantott az ablakon, egy szabályos, háromszög alakú felhőt látott és ezt többször előhozta a Mesternek, mert égi jelet látott benne. A Mester, hogy egy kicsít lehűtse, Tóni lelkesedését, a háromszög alakú felő látomásért, a következőket mondta.
- Te Tóni, csak annyira ragszkodj, a Nagy Képekhez, a felhőkhöz, amennyire a föld ragaszkodik a felhőihez.

 




Pszeudó zen történet - Megérint

A Mester és Titok Tóni, a házikójuk előtt üldögéltek. A Mester mesélgetett. De végül egy hasznos tanácsot is adott, Tóninak, a történetei mellé, amivel szórakoztatta Tónit, vagy oktatta? Meglátjuk.
   - Te Tóni, már mondtam, hogy nem kell megjegyezni a történeteimet. A történeteim, hatása, abban áll, hogy valamit megérint, benned, a lelked mélyén.

 


Pszeudó zen történet - a Hegy

A Mester és Titok Tóni, Mező-havas tetején üldögéltek. Csodálatosan tiszta idő volt. Belátták egész Erdélyt. Látták, a Fogarasi-havasok, még hófödte csúcsait is. Sütkéreztek a napsütésbe, és gyönyörködtek, Erdély, nem mindennapi látványában.

- Most innen értelek meg, fenntről, látva, ezt a csodálatos látványt, hogy nektek magyaroknak, miért fáj Erdély. Csak fenntről nézve, lehet látni, hogy mit, de legfőképpen miért veszítettetek ti magyarok Erdélyben. Nektek magyaroknak, mindig is hiányoztak és hiányoznak a fenntről látók. Te Tóni kérdek valamit tőled. Melyik az a hegy, melyet nem kell megmászni? Hát az amely benned van. Ahhoz méginkább nem kell lépcső. Az a nép, mely lelkében hordja, Szent Hegyét, az nem vesz el. A hegy visszaszerez, mindent amit elveszettnek hitt a nemzet.
Tóni, eltátott szájjal hallgatta, hogy miket mond a Mester, és elcsodálkozott, hogy idegen létére jobban érzi, az erdélyi magyar sorsot, mint azok, akiknek kellene érezniük.

 

Pszeudó zen történet - a Lépcső és a Hegy

A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű réten bandukoltak. Most Tóni bőlcselkedett.

     - Te Mester, Te mondod, hogy nincs semmilyen tanra szükség, de én mégis a tant úgy képzelem, mint a lépcsőt, mely által a magasba, vagy valahova bejutunk. Aki a lépcsőn felfele halad, nem szedi fel és nem viszi magával, a már meghaladott lépcsőket. Ha már, a lépcsők által, az ajtóba jutottál, nem viszed be a lépcsőt a helyiségbe. Szerintem ilyenek a tanok is, mint a lépcsők, csak ezközök, melyek által, feljutsz, bejutsz valahova.

  A Mester érdeklődéssel figyelte Tóni előadását. Miután Tóni befejezte, rövid hallgatás után, a Mester megjegyezte.
    - Az Istennel való találkozások helyei mindig is a nagy hegyek csúcsai voltak, ahova nem vezet lépcső, esetleg ösvények, de a bátrak azokat sem használják, csak úgy nekivágnak. De vannak, akik még a hegycsúcsokat sem ostromolják, Istenélményekért, hanem a puszták csendjét hallgatják, nemtörekedve sehova.

 



Pszeudó zen történet - a Kút és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, az udvaron heverésztek a fűben. Nagy meleg volt. Tóni a kúthoz ment, vizet húzott, és a vederből egy jót ivott. A mester megszólalt.
   - Te Tóni, látod, a mesterséges kútakat, ha nem merik, akkor a vizük ihatatlanná válik.  A források vizei, ha isszák, ha nem mindig ihatóak.  A forrásnak mindegy, hogy isszák vagy nem a vizét, ő épp úgy bugyog ki a földből.

 



Pszeudó zen történet - az Elme és a Lélek összhangja

A Mester és Titok Tóni a folyóra tartottak. Egy meditációs gyakorlatot akart a Mester Tóninak bemútatni, amelynek a célja az volt, hogy az Elmét összhangba hozni a Lélekkel. Útközben magyarázott a Mester.
- Te Tóni, a legfontosabb, az Elme összhangja a Lélekkel. Ezt egy érdekes gyakorlattal elő lehet segíteni. Tudod én nem vagyok híve a gyakorlatoknak, de néha elszórakozom, a saját találmányú gyakorlatokkal, és ezt Neked is meg szeretném mútatni. Roppant egyszerű gyakorlat. Leűlünk a Feketeűgy partjára, képzeletünkbe, az elménket, ráhelyezzük a folyó tűkrére, és elképzeljük, hogy a folyó viszi az elménket, bele a nagy folyamba, aztán a tengerbe, a tengerbe az elme leszáll a tenger mélyére, ahol találkozik a mozdulatlan nagy csenddel, mely megnyugtatja az elmét, és így összhangba kerül a tenger mélyével. Amikor az elmét elképzeled lecsendesedni a tenger mélyén, és elképzeled, hogy összhangba került a tenger mélyének nagy csendjével, akkor lényegében az elméd száll le a lelked mélyére és összhangba kerül vele.

Pszeudó zen történet - a Sas madár

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyönyörű virágos réten bandukoltak. Egy idő után, megpihenni, hanyat feküdtek a fűbe. Így egyéb dolguk nem volt, csak az , hogy a Kék Eget bámulják. Nagy sas körözött fenn az Égen, azt követték a szemükkel. A Mester törte meg a cendet.
- Te Tóni, ha mindent ilyen közvetlenül nézel, mint az Eget és a Sast, akkor a tied lesz a legmélyebb Bölcsesség.


Pszeudó zen történet - az ásító Tehén

A Mester és Titok Tóni, a frissen érkezett fecskéket bámulták. Egy tehén ácsorgott mellettük. A tehén, egy nagyot ásított. Tóni megkérdezte a Mestert.

    - Ha a szájban nincs Űr, akkor lehet ásítani?

    - Fej nélkül, lehet ásítani? - vágott vissza a Mester.

    Egy kérdéssel még megtoldta a mester.
    - De mind ez vajon érdekli a tehenet?

Pszeudó zen történet - a fa Odva

A Mester és Titok Tóni, az erdőben, egy nagy odvas fa alatt üldögéltek. A Mester egyszer csak megszólalt.

     - Te Tóni, Te még mindig az Ürességgel és a Képpel viaskodsz, hogy melyik fontosabb. De láthatod, hogy fa nélkül, nincs odú.
     - De Odú nélkül, meg a vadméheknek nincs szálásuk. - tette hozzá Tóni, nagyon bölcsen.

 




Pszeudó zen történet - a hulló Falevelek

Ősz volt. A fák levelei, már hulltak. A Mester és Titok Tóni, a nagy körtefa alatt üldögéltek. Egy egy lapi rájuk is hulott. A Mester, láthatóan, gyönyörködött, a lapik hullásában. Egy idő után megszólalt a Mester.
   - Te Tóni, az Ég is olyan szabálytalanul száll alá, mint a lapi. A vallások, a vallási intézmények, az aszkétikus utak, arra törekednek, hogy szabályozzák azt az útat, a Lélek útját, ami, természeténél fogva  szabálytalan.

 





Pszeudó zen történet - a Belső Működő

A Mester és Titok Tóni, a kertben a fa alatt üldögéltek. A Mester látta, hogy Tóni nagyon töri a fejét, és azt is tudta, hogy minn, azon, hogy Semmi vagy Képe, ami neki régi problémája volt. A Mester megint adott neki egy bölcs tanácsot.
   - Te Tóni, nem az a lényeg, hogy Semmi-e vagy Kép, hanem az, hogy a Belső Működő működjön és Te összhangba legyél vele. Az a lényeg, hogy a Képet és a Semmit, a Belső Működő működtesse, a kettőt, egymással összhangban.

 




Pszeudó zen történet - a Rügyezés

Kora tavasz volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös mellett bandukolgattak. Egyszer a Mester az kérdezte Tónitól.

     - Te Tóni, ne segítsünk a fáknak rügyezni?

    Tóni meglepetten nézte a Mestert, annak ellenére, hogy szokva volt, a Mester különös kérdéseihez.

     - Ne! - válaszolta Tóni.

     - Akkor maguktól fognak kirügyezni. - válaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Halott tudás

A Mester és titok Tóni a műveltségről beszélgettek. A Mesternek az volt a véleménye, hogy a műveltség, az halott ismeretekből áll. A Mester az tartotta, hogy a halott ismereteket, egy szertartás segítségével, el kell távolítani az elméből. Késő este volt, és a Mester levitte Tónit a folyóra, hogy egy ilyen szertartást elvégezzenek. Útközben, a Mester, a szertartást magyarázta.
- Ezt a szertartást, akkor kell kezdeni, amikor a hold fogyni kezd. Oda fogunk ülni, ahol szétterül a folyó, csendes a folyása, és a víz tükrén látható a Hold. A víz tűkrén, ahol a Hold látaható, egyesül a fenn és a lenn. Erre a találkozási pontra kell egyszerűen figyelni, és ezt, éjszakánként, a teljes holdfogytáig kell gyakorolni. A fogyó Hold a sötétedő részébe szívja fokozatosan, a halott ismereteket, az elméből. A folyó víz is, magába szívja a halott tudást, az óceán mélyére viszi, és ott megsemmisíti.

 





Pszeudó zen történet - a Fogalomról

A Mester és Titok Tóni az egyik városban sétálgattak, és közben a város strandja mellett haldtak el. A Mester, egy darabig megállt és úgy nézte, az ugródeszkáról, a vízbe ugrókat. Aztán megjegyezte:
- A fogalomnak olyannak kell lennie, mint az ugródeszkának, amely csak az ugrasra szólgál. A lényeg a vízben való szabad úszáson van, a deszka, csak azt a célt szolgálja. Senki sem viszi magával a vízbe a deszkát. De van olyan is, aki a folyóba ugrik, deszka nélkül, szabadon úszni. Én az ilyeneket kedvelem.

 




Pszeudó zen történet - feng shui, Mester módra

A Mester és Titok Tóni, a nyári alkonyatban, az eperfa alatt üldögéltek és beszélgettek. Tóninak egyszer eszébe jutott, hogy a Mester valamit említett a feng shuiról. Meg is kérdezte:

       - Mester, Te foglalkoztál feng shuival?
       - Igen! Az ürességet oda helyeztem, ahol üresség volt.

 




Pszeudó zen történet - az egy Tenyér és a két tenyér

- Te Tóni, ismered ugye, azt a zen történetet, melyben a mester, azt kérdi, hogy, hogy szól két tenyér, meg egy tenyér? - kérdezte a Mester Tónitól. Titok Tóninak, nagyra nyiltak a szemei, a váratlan kérdéstől. De a Mester tovább folytatta.
     - Én azt kérdem, hogy mi van a két tenyér között, és nem azt, hogy, hogyan szól, és azt kérdem, hogy mi van az egy tenyér között, és nem azt, hogy hogyan szól. Ugyan az van, a két tenyér között is, mint az egy tenyér között.

 




Pszeudó zen történet - az Alkimia

- Te Tóni, szerinted melyik a legegyszerübb alkimista módszer, amely révén, aranyat lehet előállítani?- kérdezte a Mester Titok Tónit. Tóni csak bambán nézte a Mestert. A válasz nem késet soká.
   - A legegyszerűbben, és a legtisztább aranyat, a csend állítja elő. Ez az arany a lélek mélyén születik meg, a csendből. Ez a semmiből teremtett arany, a kincs, amelyről Jézus tanított, amelyet a tolvaj el nem lophat.

 




Pszeudó zen történet - az Elengedés

A Mesterhez egy küldöttség jött, akik fel akarták kérni, hogy tartson előadást a tanításáról. A két dolgot kifogásolt a Mester. Az egyik az volt, hogy azt állították, a küldöttség tagjai, hogy neki tanítása van, amit tagadott. A másik az volt, hogy ha volna is tanítása, akkor az a mostan divatos tömegelőadás révén nem átadható, csak a mester tanítvány viszony révén, de ezzel kapcsolatban is nagyon szkeptikus volt a Mester. Nem szerette, a tanítás, és a tanítvány kifejezéseket. Hosszas unszolásra csak kötélnek állt, hogy megtartja előadását. Kérdezték tőle, a küldöttség tagjai, hogy rőviden mi a tanítása, hogy csapjanak egy kis reklámot neki. Erre csak annyit válaszolt, hogy: "Elengedés." Titok Tóni, a barátja, nagyon kíváncsi volt, hogy mi sül ki ebből, mert utdta, hogy ebből biza nem lesz hosszas diszkurzus. A Mester arra kérte, a küldöttség tagjait, hogy az előadóteremben, legyen egy viszonylagosan nehéz súly. Az előadóteremben, nagy tömeg fogadta. A Mester üdvözölte a tömeget. A súlyt felvette, és a karját kinyújtva, egy kicsít, addig tartotta, amig ki nem fáradt, és akkor hirtelen elengedte. A súly, egy nagyot döndült, amire mindenki összerezzent. A Mester, megköszönte, a Súly nevében, hogy meghallgatták az előadását, és Tónival elhagyták a termet.

Pszeudó zen történet - a Hold és az Elme

Kellemes nyári este volt. Már későre járt. A Mester és Titok Tóni, a kunyhójuk előtt üldögéltek, gyönyörködve a telehold felkeltében. A Hold már elég fennjárt, amikor a Mester megszólalt.
   - Te Tóni, tudod mi a különbség, a Hold és az Elme között? A Hold megelégszik azzal, hogy a Naptól kapott fényt veri vissza, nem törekszik arra, hogy napként ragyogjon. Az Elme napként szeretne ragyogni, holott nincs saját fénye. Az Elme is akkor ragyog, a természetének megfelelően, ha a Lélek, Belső Napjától kapott fényt, veri vissza.

 



Pszeudó zen történet - az odvas Fa

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy erdő tisztásán pihent. Tóni egy hatalmas öreg tölgyet bámult, szemmel láthatólag azért, mert odúja volt a fának, akkora, hogy egy ember is belefért volna. Egyszer csak, láthatóan boldogan, felüvöltött Tóni.

  - Meg van! Meg van! Megtaláltam a választ, az engem kínzó kérdésre, az Abszolutumot, az odvas fa fejezi ki leginkább: üres is meg kép is.
  - Tónikám, ez a fa hol lesz, úgy mondjuk tiz milliárd év múlva? Ez a fa, az odvassága mellett, él is, ez sem mellékes.

 




Pszeudó zen történet - az Erdő összel

Gyönyörű ősz volt. A Mester és Titok Tóni, az erdő közelében bandukoltak.

      - Csodálatos, az erdő, összel. Csodálatos, a fa leveleinek, ez az őszi sárga színe. - mondta Tóni.
      - Csodálatos, mert nem az ember kezeműve.

 





Pszeudó zen történet - az agresszvítás és a Börtön

A Mester és Titok Tóni, egy csárda előtt haladt el, melynek az udvarán, két részeg püfölte egymást. A Mester ezt nem hagyta szó nélkül.
- Látod Tóni, így viselkednek, sokan azok közül, akik nincsenek tudatában láthatatlan börtönüknek.

 




Pszeudó zen történet - a templomi Ige és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, egy templom előtt haladt el, amelyből emberek jöttek ki. A Mester nem hagyta, ezt a látványt, megjegyzés nélkül.
   - A templomi Ige olyan, mint a városi csapviz: szürt, tisztított, vegyszerezett. Az igazi Ige olyan, mint a hegyi forrás vize, magától buggyan ki a föld mélyéből, kristálytisztán.

 





Pszeudó zen történet - a gyógyító Arany

Az egyik városban, a Mester és Titok Tóni, egy hölggyel ment szemben, aki szemmel láthatólag lelki beteg volt, és mútogatta a rajta lévő rengeteg aranyat, eszelősen mondva:

         - Majd ezek meggyógyítanak, majd ezek meggyógyítanak.

     Miután maguk mögött hagyták, a Mester, csendesen csak annyit mondott.

        - Csak az az arany gyógyít, melyet önmagadban találsz meg.




Pszeudó zen történet - a Tévútak

- Mester, te soha nem óvsz a tévútaktól. - mondta Titok Tóni.
- Az egyedül megjárt tévút, inkább elvezet Önmagadhoz, mint a mások segítségével, az igaz út. - mondta a Mester.

 




Pszeudó zen történet - az Abszolutum képei

Már hosszú ideje, Titok Tóninak az volt a gondja, hogy az Abszolutumot mi fejezi ki jobban, a Semmi fogalma, vagy a Személy-Képiség fogalma. Végül a Mester segített neki egy kis magyarázattal.
- Tóni, úgye csak az üres edénybe lehet vizet tölteni. Ha egy edény, mindig csak üres, akkor az használaton kívül van, haszontalan. Az üresség és teltség együtt járnak. De az edény vize, csak akkor üdit, ha mindig friss víz van benne. Ez a kérdés, csak annak nem probléma, aki önmagárol megfeledkezve, a hegyi forrás vizét issza, amelyet nem kell soha megtölteni, és soha ki nem fogy.

 




Pszeudó zen történet - a Forrás

Egy forrás mellett üldögélt a Mester és Titok Tóni. Időközönként, amikor megszomjaztak, nekihasaltak a forrásnak, és jókat kortyolgattak a forrásvízből.
   - Látod Tóni, a tiszta Istenélmény is ilyen magától buggyan elő a lélekből, mint a forrás vize a Föld mélyéből.

 




Pszeudó zen történet - az Érme

Titok Tóni, pénzérme feldobásával akarta eldőnteni, hogy Semmi vagy Kép fejezie ki az Abszolutumot jobban. A Mester nem tudta megállni, hogy egy bölcs megjegyzést, ne fűzzön hozza.
- Te Tóni, nem ugyan az a pénz az érme mindkét fele.

Pszeudó zen történet - a lelki Táplálék

- Hogy tesz szert lelki táplálékra, az akinek nincs szerencséje egy jó mesterhez? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
    - De minek is kell mester? Az ég madarait eteti valaki? Lelki táplálékra, úgy tesz szert az, akinek nics szerencséje mesterhez, mint az ég madarai a táplálékukra, röptükben kapják be a legyet.

 




Pszeudó zen történet - a saját Tudás

- Mester, én mindig irigyeltem, azokat, akik Ázsiában jártak híres mestereknél, guruknál. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Akinek saját, belső tudása van, az nem irigyel senkit, az nem megy sehova tudásért.


Pszeudó zen történet - a Lélek szemete

A mezőn bandukolt a Mester és Titok Tóni. Több gólya repült fölöttük, téli szálásuk fele tartottak. Egyszer, egy nagy gólyaszar öntötte el Tóni fejét. A Mester felkacagott.
 - Te Tóni, ezt bucsúzóul kaptad a gólyáktól. Meg amire figyelmeztetnem kell Téged, hogy aki vonza a gólyaszart, az a lelke szemetével nincs rendben.

 




Pszeudó zen történet - az üldözött Nyuszika

A Mester és Titok Tóni, egy domboldalon üldögéltek. Egyszer arra lettek figyelmesek, hogy egy róka üldöz egy Nyuszikát. Tóni és a Mester nagyon szurkoltak a Nyuszikának, izgalmukban fel is álltak. Végül a Nyuszika egérutat nyert egy bozótban, ahova, a bozót sűrűsége miatt a róka nem tudta követni.

     - Látod Tóni, a róka azért üldözi a Nyuszikát, mert tápláléka. De az ember, anélkül, hogy elengedhetetlen tápláléka lenne, teljesen fölöslegesen, üldözi embertársát.




Pszeudó zen történet - a Törzs

A Mester és Titok Tóni a mítoszokról beszélgettek, azok szerepéről a törzsek népek életében. A mítosz felejtéséről, és újramegtalálásáról beszélt a Mester, és ezt egy történettel világította meg.
  - Amikor még az ázsiai törzsek között csavarogtam, egy nagyon érdekes mítoszújjáteremtő szertartással találkoztam egy törzsnél, mely a mítoszát elfelejtette. A törzs sámánja, újholdkor, egy kerek tó köré ültette a törzs minden tagját, és az éjszakát ott kellett tölteniük a tóra szegezett tekintettel. A törzs tagja így várták, hogy a növekvő holdból újjászülesenek a régi istenek a régi mítoszok, várták a törzs tagjai, hogy a feneketlen tó mélyéről feljőjenek az elfelejtett istenek, az elfelejtett mítoszok. Várták, hogy holdtöltekor, a földet és az eget egyesítő víztükrön majd megelevenednek a föld és ég istenei és mítoszai, és ott az égiek, a földiekkel, egyesülni fognak. Végül ez a szertartás adta vissza a törzs isteneit és mítoszait.

 



Pszeudó zen történet - az Emlékezet megelevenítője

Titok Tóni, valamit akart mondani a Mesternek, de sehogy nem jutott eszébe, és emiatt nagyon mérges volt. Erre a Mester csak annyit mondott:
     - Az emlékezet megelevenítője a Csend.

 




Pszeudó zen történet - a Kunyhó csendje

A Mester és Titok Tóni, egy katoliku plébánia előtt haladtak el. A Mester, egy röpke pillantást vetett a plébánia hirdetőtábláján lévő nagy színes képre, mely a vatikáni Szent Péter bazilikát ábrázolta.
     - Te Tóni, az emberiséget, mindig a grandiózus építmények, a nagy tanok, legyenek azok nyugatiak, vagy keletiek, nyűgözték le. Az embernek a nagy látványok kellettek, építményben, tanban egyaránt, és nem kellet, a kunyhó, a kunyhó csendje, és a kunyhó gerendájában percegő szú hangjának egyszerűsége.

 


Pszeudó zen történet - Semmi-Képp

   - Semmi vagy Kép? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
   - Semmi-Képp. - válaszolta a Mester.

 




Pszeudó zen történet - a Szakértők

- Tele van a világ a lelki élet szakértőivel, akik tanácsokat adnak, hogy mit kell tenni a lelki életben, és mégis ilyen beteg a világ nem volt. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
  - Ahol külső szakértők mondják meg, hogy mit kell tenni a lelki életben, ott elhallgat a Belső Tanácsadó.

 




Pszeudó zen történet - ki volt a Mestered

- Ki volt a Mestered? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Egy mester, akit a Semmi sem érdekelt.

Pszeudó zen történet - a régi Bölcsek

- Régen éltek, az igazi bölcsek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

   - Aki a csendben meghallja, a Belső Bölcs szavát, az épp olyan bölcs, mint a régen élt bölcsek. Mindenkinek a lelke mélyén ott van az Örök Bölcsesség, és mindenkiből az beszél, aki a csendben meghallja a szavát.




Pszeudó zen történet - a Csend szűli

- Mester, Te mielőtt mondanál egy történetet, hosszasan hallgatsz. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

- Igen, mert a csend szüli a történetet.





Pszeudó zen történet - a Lélek mesél

- Szeretem, ahogy meséled a történeteket. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
     - Nem én mesélek, hanem a Lélek, a kis történetek a Lélek meséi.

 




Pszeudó zen történet - a történetek Felejtése

Titok Tóni azzal hencegett a Mesternek, hogy megjegyezte a Mester eddig mesélt összes történeteit. Várta a dicséretet, erre az ellenkezőjét kapta.

     - Te Tóni, a történeteket nem szabad memorizálni, azokat felejteni kell, csak úgy hatnak a lélekben. Ha nem felejted el, akkor csak az elme raktározza. Ha elfelejted, akkor a lélek raktározza és ott hat. 

 




Pszeudó zen történet - saját Lámpás

- Mester, rájöttem, hogy igazad van, az ember élete csupa tanulságos történet, csak a könyvek miatt nem vettem észre. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

       - De még jobb, ha az életed, egy néhány mondatos történetté sürösödik, és akkor az a történet, a Te saját lámpásod az életed hátralevő részében, és nem kölcsönvett.




Pszeudó zen történet - elméd logikája

- Mester neked nincsenek logikatörő történeteit, koanjaid, mint az eredeti zennek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Aki a csendben , a belsőre hagyatkozik, a belső működésére, annak nem kell összetörnie semmit az elmélyében.

 




Pszeudó zen történet - a Mester keletisége

Titok Tóninak, mindig is furcsa volt, hogy a Mester keletről jött, és egy vak hangot sem ejt ki a keleti tanokból. Egy nap meg is kérdezte ezt Tóni, és a következő választ kapta:
  - Tudod Tóni, én az itteni ég madarait látom, és az itteni mezők liliomaiban gyönyörködöm.

 





Pszeudó zen történet - a kajlafülű Nyuszikáról

A Mester és Titok Tóni, nagyon szerettek a heti vásárokban lötyögni. A Mesternek nagyon megtetszett egy félfülére kajla Nyuszika. A Mester extázisban volt a Nyuszikától. Nagyon tetszett neki, hogy a Nyuszika egyik füle az égnek állt, és a másik, oldalban, lecsüngött a földig. A Mester, minden nap, vagy egy órát, dédelgette, símogatta a nyuszikát. Tóninak ez már nagyon furcsa volt, és meg is kérdezte a Mester, hogy mi az a csodálatosan jó a nyúlsímogatásban, ha olyan jó akkor vegyenek neki is egy nyulat, vagy ő is símogathassa a Mesterét. A válasz nagyon meglepte a Tónit.
   - Tudod Tóni, a Nyuszikának, az égnek álló füle, az égi energiákkal van kapcsolatban, a fülén keresztül a Nyuszikába áramlanak az égi energiák, a lelógó füle pedig a földi energiákkal van kapcsolatban, a lelógó fülén keresztül áramlanak a földi energiák a Nyuszikában. A Nyuszika egyesíti a föld és ég energiáit, amik a símogatásommal belém áramlanak, és így telek fel kozmikus energiákkal.

 




Pszeudó zen történet - egy Történet lámpásnak

A fa alatt üldögélt a Mester és Titok Tóni. Tóni biztatta a Mestert, hogy meséljen neki minnél több történetet. A Mester erre, csak annyit mondott:
- Lámpásnak, az életben, egy történet bőven elég.




Pszeudó zen történet - a Krónika napilap és az aranyhalacska

A Mester lázadó tipus volt, minden csendessége ellenére. Nem bírta az igazságtalanságot. Három napos éhségsztrájkba kezdett a betegek ingyenes gyógyszereiért. Erre fel, egy falusi előljáró megrendelésére, a KRÓNIKA NAPILAP, egy nagyon durva, magánéletben túrkáló cikket írt róla, azt állítván, hogy kirugták az unitárius papságból. A főszerkesztő, Pala Csint, amikor a Mester mondta neki, hogy joga van a válaszhoz, egyszerűen megtagadta. Azzal érvelt, a magánéletben való turkálás mellet, a Mesternek, hogy az olvasóknak kell ismerniük, hogy ki az aki éhségsztrájkol. A Mester azzal vágott vissza, hogy érdekes, a fontos poziciókat betőltőkről, miért nem kell tudnia, az olvasoknak, semmit. A Mester, mérgében, hogy nem lett igaza, csak annyit mondott, hogy ősszetürlek te palacsinta, és eljött. A barátjának, Titok Tóninak, erről az esetről, mindig azt mondta a Mester, hogy nem lehet utdni, hogy a rosszból mikor származzik jó.

A Mester és Tóni, egy szép őszi vasárnap, a Bakonyba mentek pisztrangászni. Csodálatos volt az őszi erdő az aranysárga lapiaival. Egy patak mellett bandukoltak, egyre fennebb. Felfele haladtukban, nagy meglepetésükre, a főszerkesztőbe, Pala Csint úrba botlottak, aki épp egy szép nagy pisztrangot emelt ki. A Mester megint szóvá tette, az őt támadó cikket. Erre Pala Csint úr neki szökött, a Mesternek, üvöltvén, "megmútatom, hogy te kit tűrsz össze." Belenyomta a Mester fejét, a patakba, hogy fúlassza bele a vízbe. Tóni szegény nagyon meg volt ijedve, gyenge, vékonyka volt, nem tudott segíteni, csak csúszkált a köveken körülöttük. De csoda történt, a Mester, meglátott egy Aranyhalacskát a vízben, mely megszólalt.

- Ne busulj Mester én megmentelek, csak a szabad kezeddel kapjál ki a vízből, és mútassál fel a folytogatodnak, és utána dobjál vissza.

A Mester úgy is tett, felmútatta a halat. Ettől úgy meglepődött Pala Csint, hogy egy pillanatra elengedte a Mestert. Erre a Mester felszököt, és beakasztott egy olyat, a főszerkesztőnek, hogy kinyúlt. Az Aranyhalat visszadobta a patkba. De ekkor, amit láttak, attól, megdermedt a Mester, és Tóni is, egy nagy aranyrög volt a lábuk előtt, lehetett vagy öt kilós. Na látod Tóni, hogy a rossz így vezet jóra. A Mester és Titok Tóni, az arany árából egy cigány falú éhezőit segítette, mert a cigányokat kedvelték a leginkább az európai nációk közül. A Mester, tova bandukolva, még csak annyit mondott Tóninak:

- Aki a csendet szereti, annak, a feléje dobott kövek, mind szerencsekövekké változnak.
(Ezen fiktív történetnek semmi köze köze a Kolozsvárt szerkesztett Krónika napilaphoz, annak szerkesztőihez, és abban, egy éhségsztrájkolóról megjelent cikkehez, minden egybeesés a véletlen műve.) Ez a történet, a harmincas években játszódott

Pszeudó zen történet - hol történnek a Történetek?

- Mester, hogy a csudában agyalták ki a régi mesterek , és Te is, hogy agyalod ki azokat a nagyszerű történeteket. - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
 - Nem kiagyaljuk, a történeteket, hanem magunk körűl látjuk megtörténni, amit Tei is láthatnál épp úgy, mint mi.

 




Pszeudó zen történetek - az Életed kis történetei

- Sokat tanulok a Te történeteidből. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
   - De még többet tanul az, aki élete saját kis történeteiből tanul.

 




Pszeudó zen történet - a Börtön falainak némaságáról

Köztudott volt, hogy a Mester, politikai okokból, leült egy néhány év börtönt. Egy nap Titok Tóni megkérdezte a Mestert:

- Mester, mi maradt meg benned a börtön éveiből?
- A börtönfalak némasága és csendje.




Pszeudó zen történet - a Lélek műfaja

- Te Mester, a Te történeteid nem mindig felelnek meg a zen történetek műfajának. - mondotta Titok Tóni.
     -   Nem a műfajnak kell megfelelni, hanem a léleknek.





Pszeudó zen történet - mire is jók a Történetek?

- Mire is jók ezek a történetek, amiket mindegyre mesélsz? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
  - Lélekgyógyításra.

 





Pszeudó zen történet - a Mocsár illatáról

A Mester és Titok Tóni, egy nagy mocsár szélében bandukoltak. A Mester, a mocsár virágaiban gyönyörködött. Tóni prüszkölt, hogy neki büdös a mocsár, siessenek. A Mester nem hagyta ezt szó nélkül.
- Tóni Te, a mocsárban nyilnak a legszebb virágok. Aki nem tudja elviselni a mocsár illatát, az a mocsár virágaiban sem tud gyönyörködni, és azzal nagyot veszít.

 




Pszeudó zen történet - a Szégyenről

A Mester és Titok Tóni, a tüzelőjüket egy folyó partjáról szerezték be. Ezt egy kicsit szégyelte Tóni, mert egy közeli útról az ismerősök látták őket. Nem birta Tóni a szégyent, és egy idő után meg is jegyezte a Mesternek:

- Én nagyon szégyenlem, hogy mint a cigányok, az emberek megvető pillantásaitól kísérve gyüjtjük a fát.
- Ne haragudj Tóni, én nem tudom, hogy kik előtt szégyenled magad, én nem látok soha senkit. A cigányokat, épp, mert nem beilleszkedőek a társadalomba, nagyra értékelem őket. A cigányok csak késelnek, a civilizáltak tömegpusztítanak

Pszeudó zen történet - a reinkarnációról

- Ha Kelettől elvesszük a reinkarnáció mítosszát, akkor mi marad Keletből? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

    - Semmi, összeomlik az egész Kelet. A puszta Létezés mítosztlan. Aki otthon van a puszta Létben, annak nem otthona a mítosz.




Pszeudó zen történet - Kelet majmolásáról

- Miért majmolja Keletet, a lelkiekben, az európai? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Mindig is a legtávolabbi törzs sámánja volt a legjobb, nem a saját. - válaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Fekete Lyukról

- Mi az a Fekete Lyuk? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- Az a hely, ahol a Prédikátor könyve állandóan nyitva van.  Ahol nincs emlékezet, mert a Prédikátor könyvét nem tudja senki becsukni.




Pszeudó zen történet - a Zen a Vízöntőben

- Milyen lesz a Zen a Vízöntőben? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.

- A Vízöntőben ugyan úgy fogják leírni a Zen szót, mint eddig, csak annyi csekély különbséggel, hogy a Zen szóból három betüt elfognak hagyni a Vízöntőben: a Z, az E, és az N betüket fogják elhagyni a ZEN szóból.





Pszeudó zen történet - az eredetiségről

- Mi az eredetiség? Ilyen van a lelki életben? - kérdezte Tóni a Mestert.

    - Igen, van, akkor, amikor hallgatsz.




Pszeudó zen történet - zen történet, mely nem történt soha

- Te Mester, melyik volt a legtanulságosabb zen történet, amelyet életedben hallottál? - kérdezte Titok Tóni.

     - Az a zen történet, amely nem történt meg soha.




Pszeudó zen történet - miért kotkodácsol a tyúk, miután megtojt?

- Tóni Te, tudod-e, miért kotkodácsol a tyúk miután megtojt? - kérdezte a Mester Tónit.

- Nem tudom.

    - Mert nem egy zen mestert tojt, aki hallgatásra tudná inteni.




Pszeudó zen történet - a vallások autóversenyéről

A Mester és Titok Tóni, a közeli hegyről nézték, a távoli autópályán látható autóversenyt. Egy idő után a Mester csendesen megjegyezte:

    - A vallások "üdvösségi" autóversennyé, - valahova célba kell érni, vagy a paradicsomba, vagy a nirvánába - teszik az életet. Pedig az élet nem egyéb, mint csendes baktatás, hol virágos, hol havas mezőn, mely nem vezet sehova, csak a Létezésbe.




Pszeudó zen történet - mit tud a csend?

- A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva. - mondta Tóni a Mesternek.

   - Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.




Pszeudó zen történet - a zsidóságról

A Mester, napszentültekor, szívesen búcsúztatta a napot egy tanulságos történettel, amit Titok Tóni nagyon kedvelt. Az volt az érdekes, hogy Tónival nagyon gyakran megtörtént, hogy az az esti történetet álmában újra átélte.
- Van egy zsidó legenda Mózesről, - kezdte az esti történetet a Mester – amelyet nagyon kevesen ismernek, még a zsidók között is. A pusztában, a negyven éves vándorlás idején, nagy volt a fejetlenség a zsidók között, nem tartottak be semmilyen törvényt, és ezt a fejetlenséget, már a nép is kezdte megunni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nép megfeledkezett a szív törvényéről, ami belülről fakad. Szívükre már nem hallgattak, és ezért kérték Mózest, hogy menjen fel a Hórebre és kérjen az Úrtól írott törvényeket. Mózes már hiába mondta a népnek, hogy többnapi hallgatással próbálják felébreszteni a szív törvényét, a nép hajthatatlan maradt, írott, kézzelfogható törvényt követeltek az Úrtól. Nem volt mit tennie Mózesnek, fel kellett mennie a Hórebre, hogy írott törvényt kérjen Jáhvétól. Jáhvé elutasította Mózes kérését, arra hívatkozva, hogy Ő már adott az embernek törvényt, mely a szívében van, és a tekintélyelvű, írott törvény, magában hordja a törvényszegést is, hogy a tekintélyelvű betű természete idegen a szív természetétől. Ezek után Mózesnek nem volt mit szóllnia, kedvetlenül indult vissza a táborba. Lefele menet a hegyről, az egyik bokor alatt, meglátott két kőtáblát, fáradtan ráült, az egyikre, hogy pihenjen. Így pihentében nagyszerű ötlete támadt. Ad ö maga törvényt a népnek, rávésve a talált kőtáblákra. A nép nem fogja soha megtudni, hogy nem Jáhvé adta. Hamar megvolt a törvényalkotassal, és a táblákra vésésével, az általa fabrikált parancsolatoknak, amelyből tíz volt. A hátára vette a törvénytáblákat, és megint elindult a hegyről lefele. Egy idő után, ugyérezte, hogy a táblák nagyon nehezek lettek, nem bírja tovább. Egy szép verőfényes helyt, gondolta megpihen, leteszi a táblákat. De a nagy meglepetés ekkor érte Mózest. A táblákat nem tudta letenni, nem váltak el a hátától. Ekkor megszóllalt az Úr: „Ugye megmondtam neked, hogy nem szabad tekintélyelvű, írott törvényt alkotni, mert az idegen a Lélek törvényétől, és eleve magában hordja a törvényszegés lehetőségét. Mivel írott törvényt alkottál, azzal büntetlek, hogy életed hátralevő részében, a hátadon fogod cipelni a kőtáblákat súlyos teherként. Ezért a tettedért, nem fogsz bejutni az Ígéret Földjére, annak közelében fogsz összeesni holtan, a halálos fáradtságtól, a táblák sulyától. A zsidó népet azzal büntetem, hogy a tekintélyelvű törvény betűjének természete legyen az ők természetük. A törvény betűjét mindegyre megszegjék, utána újat követelve. Álandóan a törvényt fogják magyarázni nyugtalan lélekkel. Adok nekik prófétákat, akik a Szív törvényére fognak hívatkozni, hogy ne vesszen ki a Szív törvénye teljesen a nép szívéből, de azokat üldözni fogják.” Ezeket mondta az Úr Mózesnek. Ez a történet a kőtáblák igaz története. Nem az Úr adta a Tizparancsolatot, hanem Mózes féle hamisítvány.

Pszeudó zen történet - a Patikában

A Mester ls Titok Tóni sorban álltak a patikában. Egy idős néni odalépett Titok Tónihoz és megkérdezte:
- Mindannyian gyógyszerért állank?
- Nem, vannak, akik gyógyszerért, és vannak, akik egészségért állnak.
A Mester elégedetten nézett tanítványára.




Pszeudó zen történet - a Tan rejteke

A Mester, szeretett a régen volt mesterekről mesélni, annak ellenére, hogy nem tisztelte, nem követte senkinek a tanítását. Ő a csend tanítványának tartotta magát. Ő azt mondta minden érdeklődőnek, hogy ő a Belső Mestertől tanult, amely mindenkiben benne van, és a csendben lehet meghallani a tanítását, és ezért tartotta magát a csend tanítványának is. Tóni nagyon kedvelte a régi mesterekről szóló tanitásokat. Amit ez alkalommal mesélt a Mester, az Tóni, amúgy gazdag, fantáziáját is meghaladta.

- Volt egy időszak, - mesélte a Mester - nagyon rég, amikor a mesterek, a tanitásukat, nem adták át szavakban, hanem elhelyezték egy láthatatlan gömbbe. Aki meg akarta ismerni a tanitást, annak meg kellett nyitnia a gömböt. A gömb megnyitésénak volt egy titka. Egy bizonyos titkos meditació. Ezt csak a mester ismerte. A meditáció révén, annak, aki meg akarta ismerni a tanitást láthatatlanná kellett válnia, csak igy nyilt meg neki, a láthatatlan gömb. De a kereső, aki meg szerette volna ismerni, a láthatatlan gömb tartalmát, lényegében, egy megoldhatatlan feladat elé volt állitva az által, hogy a láthatatlan gömb tartalmazta a titkos meditaciót is, amivel a gömböt meg lehetett volna nyitni.

- Meg áll az ész, - motyogta Tóni, - miután a Mester befejezte a mesélést.

- Ezt is akartam, - mondta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Tanítványságról

Egyszer az egyik tanitvany megkerdezte a Mestert:

- Ha a te tanitasodat huen kovetem, biztos, hogy megvilagosodok?

- Hogy vegul is minek koszonheto az ember megvilagosodasa azt elore nem lehet tudni. Aki huen koveti a tanitasomat, azt inkabb a majomra hasonlitom, - valaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a magasságról és a mélységről

A dombteton uldogelt a Mester es Titok Toni. A Mester az eget kemlelte. Toni a tekintetet kovetve eszrevette, hogy a Mester, egy fecsket figyel, ott fenn a magasban. A fecske, egy ido utan, megunvan a magassagot, majdnem zuhano repulesben kozeledett a fold fele, a zuhanast megszakitva egy korrel, hogy vegul, egy villanassal repuljon el, a fold felszine folott, a Mester es Toni orra elott.
- Latod Toni - mondotta a Mester - milyen egyszeruen koti ossze a termeszet a magassagot es a melyseget, az eget es a foldet.




Pszeudó zen történet - a Teknőcről

- Mit álmodtál? - kérdezte a Mester Titok Tónit.

- Épp Téged láttalak álmomban. Egy folyóparton voltunk. Te beusztál a folyóba. Egy idő után alábuktál a vízbe. Már megijedtem, hogy hova lettél, amikor láttalak egy nagy teknősbéka hátán, törökülésben ülve kijönni a folyóból. A fejeden egy sas volt. A bal válladon, egy holló. A jobbváladon egy fehér galamb. Csodálatos volt az egész. De még csodálatosabb volt, amikor egy ragyogó, szikrázó aranygömbbé változtál, és a langyos szellő veled játszadozott.




Pszeudó zen történet - a Mester átváltozik

Egy szép nagy parkban ácsorgott, a Mester és Titok Tóni. Ősz volt. Szélrohamok sodorták a sárga faleveleket. Egy szép sárga falevél, a Mester orra előtt repült el. A következő erősebb szérohamra, felpattant a Mester, utólérte a falevelet, bekapta, és lenyelte. A Mester rögtön őszi falevéllé változott. Egy ellentétes szélroham, szembesodorta Tónival, a falevéllé változott Mestert. A falevél orrbavágta Tónit, aki megvilágosodott, és ő is falevéllé változott. A következő szélroham szárnyán, együtt száguldott a két őszi, sárga falevél, a Mester és Tóni.




Pszeudó zen történet - a Keresőről

A Mester és Titok Tóni tanyájára tévedt egy igazságkereső vándor.

  - Hogyan keresik az igazságot? - kérdezte a Kereső, egy illendő köszönés után.

    A Mester odament a tyúkudvarhoz, kiengedte a tyúkokat, hátra a kertbe. A tyúkok boldogan keresgéltek, szedegettek a kertben. A vándor, láthatóan elégedetten köszönte meg a tanácsot, és távózott.




Pszeudó zen történet - a Sas

A Mester és Tóni egy nagy sas kerengését figyelték fenn a magasba. Egyszer a Mester megszólalt:

- Csodálom mindig a sasokat, amokor a magasban kerengnek. Mindig arra gondolok, amikor őket nézem, hogy a sas ismeri a legfelső határt, és az azon belüli Végtelent, de az ember nem. A sas tudja, hogy a Végtelen, nem a végtelenben van.




Pszeudó zen történet - ahol a könyvek véget érnek

A Mester és Titok Tóni, egy könyvesbólt kirakata előtt álldogálltak. A Mester csendesen megjegyezte:

   - Bölcs dolog tudni, hogy ez a sok könyv hol ér véget.




Pszeudó zen történet - a virág és Ázsia

A Mester és Titok Tóni, egy virágos erdei tisztáson heverésztek. A Mester egy virágot símogatott.

- Ez a virág több, mint Ázsia összes vallásai, amiket az európai majmol, pedig életideje rövidebb, mint Ázsia vallásainak. Az európainak, fontosabb lenne, a mezök liliomaiban, az ég madaraiban elmerülni, és nem a keleti filozófiákban.

Pszeudó zen történet - az erdőben bandukolva

Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit elkápráztatta a Mester gondolatai. -

Csodálatos gondolataid vannak Mester, és érzem, hogy nem tudok nem egyetérteni velük.

- Tóni Te, ugye érzed a rothadó lapik illatát? Ugye csodálatos illat a rothadás illata? És az emberek, mégis félnek a múlandóság gondolatától.





Pszeudó zen történet - a Cserefáról

A Mester nagyon kedvelte, a mezőkön magányosan álldogáló cserefákat. Tóninak elárulta, egy gyenge pillnatában, hogy kedveli a székelyföldi súdár fenyőket is. Egy ilyen magányos, mezőben álldogáló öreg cserefa alatt üldögélt a Mester és az elmaradhatatlan tanítványa, Titok Tóni. Olyan rég hallgattak, hogy lehet meg is feledkeztek volna egymásról, ha a Mester nem szólalt volna meg.

- Tóni Te, tudod, hogy mi az egész baja ennek a ti nyugati civilizációtoknak, nyugati kultúrátoknak? Egyéb baja nincs, csak annyi, hogy gyorsabban növekedett, mint ez a cserefa. Ezért van, ebben az egész nyugatiságban, valami nem természetes. Nagy baj az, ha a kultúra és a természet között szakadék van. Akkor születik élő kultúra, ha a külső fával, a természet fájával együtt növekedik, a lélek belső fája.






Pszeudó zen történet - Isten ébresztése

A Mester es Titok Toni az ejszakat a kozeli patak partjan toltottek, halgatvan a patak csobogasat. Lassan kezdett pirkadni.
- Hogy lehet a jot es a rosszat kibekiteni? - kerdezte Toni.
- Hat ha nem volt eleg, az ejszakai patakcsobogas, ahoz, hogy benned kibekuljon a jo es a rossz, akkor nezd vegig ezt a gyonyoru pirkadatot, hallgasd a madark eneket, nezd a harmatcsepppek tisztasagat a viragokon, a napfelkelte ragyogasaban, igy majd megbekul benned minden ellentet. Csodalatos napfelkelte igerkezik. Az emberek azert kiegyensulyozatlanok, mert nem ugy kellnek fel, mint a nap. Regen, felkeltekor, a napot koszontottek az emberek, es bekesebb volt a lelkuk. En ugy gondolom, hogy a napkoszontessel, a bennuk levo Istent ebresztettek az emberek, arra a napra, igy eluztek minden ellentetet.





Pszeudó zen történet - a Halál után

- Mi van a halál után? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Mi van most? - kérdezte Tónit a Mester.





Pszeudó zen történet - a Határtalanról

Tavasz volt. A Mester es Titok Tóni, egy tavaszi gyalogtúrára indultak. Erdoelverol indultak, pontosabban Brassóbol, hogy átkeljenek, a Déli-Kárpátokon, és így eljussanak Havaselvere. A Torcsvari szorost választottak. A Drakulárol hiressé vált kastély után, egy várfalszerűnél, Tóni felhívta a Mester figyelmet, hogy ott volt az ezeréves hatar. A Mester röhögve kérdezte.



- Csak ezer éves? Mi ez az idő, a világegyetemek végnélkül keletkező és pusztuló sorában? Határ volt itt, azt mondtad. A világegyetemnek tudod-e, hogy hol a határa? Ne törd a fejed. Megmondom. Nincs határa! Ami elo, az állandó mozgásban és nyugalomban van, annak nincs állandó határa.

Amikor már felértek a nagyhegyek koze, a Mester javasolta, hogy másszanak meg egy nagy hegyet, hogy onnan gyönyörködjenek a kilátasba. A Mester, mint egy gyermek, szerette, a szabadon hányodo szikladarabokat leguritani a hegyoldalon. Az egyik kő, mire lert az ajba, darabjaira hult szét, meg nehány darabja a közeli patakba szokott.

- Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem elő, és darabjaira hull szét. De nézd a patak vizet, az lagy, nincsenek határai, elo, állando mozgásban van, és igy nem hull darabjaira, állandóan önmagaban marad, Egészben.




Pszeudó zen történet - kínzó kérdések

A Mester és Titok Tóni, egy nagy fa ágán üldögélve, élvezték a hűs esti szellőt. Egy vándor haladt arra. Mikor oda ért, felpillantott a fára. Felismerte a Mestert. Sokáig állt, bámulta őket, végül megszóllalt.
- Mester! Tudnál-e segiteni, hogy megtaláljam a válaszokat a kinzó kérdéseimre?
- A válaszok megtalálásában nem tudok segiteni, de abban igen, hogy ne legyenek kérdéseid.





Pszeudó zen történet - a Fecskék

Mester es Titok Toni setalni mentek a Feketeugy partjara. Amint bandukoltak a folyo partjan, egy fecskepar ropkodott korulottuk korbe kereken, tobbszor is. Meg is jegyezte a Mester.

- Ne milyen boldogok ezek a madarak, hogy itt lathatnak bennunket. Vandorlasaink soran, amikor egy idegen faluba betoppantuk, az emberek nem fogadtak ilyen orommel, mint ezek a fecskek, itt a folyoparton. A termeszet tud meg oszinten orvendeni, az ember mar nem annyira. A termeszettol valo elszakadast, az oszinte orom kepessege sinylette meg leginkabb.
  




Pszeudó zen történet - a földet éltető zen mester

A Mester és Titok Tóni egy poros úton bandukoltak néman. A Mester egyszer megszólalt.

- Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket?

- Nem!

- Nektek magyaroknak nagyon tanulsagos ez a történet, - kezdte a mester a törtenetet. A Nagy Kezdetben, a Láthatatlan, egy zen mestert teremtett, aki tárogatót fujt. A tárogató hangjának rezgéseiből létrejöttek az első atomok, és azokból a Föld. A zen mestert beburkolta a Föld, e o, a Föld közepében azóta is fujja a tárogatot, mert az a Föld létenek a forrása. A tárogató hangjának rezgéseiből keletkeztek az emberi lelkek. Az elso nép, amely a tárogató hangjábol keletkezett az a magyar volt. Minden magyar a lelke mélyen hallotta ennek a tárogatónak a hangját, ez tartotta egybe a népet, ez eltette. Ez nektek magyaroknak, a régen elfeledett, eredettörténetetek. De azt is tudnotok kell, hogy a nép, akkor van válságban, ha lelkében, ennek a tárogatonak a hangjat nem hallja. Ti magyarok rég nem halljatok már a tárogató hangját, utoljára Rákoczi népe hallotta.

A Mester es Tóni elfárdtak. A Mester javaslátara leültek a sánc szélére pihenni.



Pszeudó zen történet - a Disznó tanítvány

A Mester és Titok Tóni egy közeli faluba mentek, hogy vegyenek egy zsák almát. Az úton két paraszt jött velük szembe, egy nagy disznóval. Látható volt, hogy a kanhoz csalogatják. Az egyik hajtotta hátulrol egy vesszővel, a másik, egy pléhdobozban, búzát zörgetett a disznó orra előtt és úgy csalogatta.

-Tóni Te! Ismertem egy mestert, aki a tanítványságnak nem sok értelmét látta. A kukoricával csalogatott disznóhoz hasonlitotta a tanitvanyt, amikor valaki tanitványnak jelentkezett. A hasonlat mindenkit elriasztott. Egy tért vissza csak hozzá, aki azt mondta, hogy a disznóhasonlat egy életre szóló tanitás volt neki, és a hasonlat következtében megvilágosodott.




Pszeudó zen történet - a Félelemről

Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak. Egyszer csak egy vaddisznócsorda csörtetett el mellettük. Tóni majd elájult, annyira megijedt. A Mester a hasát fogta, úgy nevetett Tóni ijedtségén.

 

- Láttad milyen szép kövérek voltak a disznók - kérdezte a Mester.

 

- Látta a franc! én nem lattam semmit az ijedségtől.

- Na látod Tóni, a félelem megakadályoz abban, hogy lássál.

Pszeudó zen történet - amit Buddha látott

A Mester szívesen mesélt gyerekkoráról. Azt tartotta, hogy a lelki élet kezdeteit, a gyerekkori önkéntelen képi vonzalmakban, önkéntelen keresésekben kell keresni, és a későbbieket ezzel kell összekapcsolni. Szívesen emlegette, azt, amit gyerekkori szórágásnak nevezett.

- Tudod Tóni, hogy én gyerekkoromban, azzal szórakoztam, hogy egy szót hosszasan ismételtem magamban, és egy idő után, arra jöttem rá, hogy a szó értelmetlen, és felnőtt koromban ehhez tértem vissza, ez volt lelki életem egy mozzanata. Arra jöttem rá, hogy amiket, Buddha meglátott, az egy gyerek is megláthatja. A nagy tanításokban csak az érték, ami közvetlen látáson alapszik, amit mindenki megláthat, közvetlen látással. A legfontosabb, ami közvetlen látással látható, az a múlandóság.





Pszeudó zen történet - a Patakról

- Kitol tanultal a legtobbet Mester? - kerdezte Titok Tóni a Mestert.
- A pataktol, mely gyerekkoromban a kapunk elott csordogalt.




Pszeudó zen történet - a Gondolkodásról és a Csendről

A Mestert es Titok Tonit egy hatalmas nagy zapor kapta el, miutan rogton kisutott a nap.

- Latod Toni, ilyen termeszetesen kellene, hogy valtsak egymast a gondolkodas es a csend, egyiket sem eroltetve.

Kesobb egy kerodzo tehenet lattak.

- Latod Toni azt a kerodzo tehenet? Igy tesz az, aki bolcsen tanul, megkerodzi, megemeszti a nagy mesterek tanitasait. Vannak, akik egesz eletukben csak tanulnak, olvasnak, de soha nem ernek ra tudni. Akik allandoan a kulonbozo bolcsek tanitasait tanulmanyozzak, soha nem latjak meg, kozvetlenul, azt, amirol a tanitasok szolnak. A regi bolcsek tanitasainak nem a tudas volt a celja, hogy egy tudaskeszletet atadjanak, hanem az, hogy a tanitvany lassa azt, kozvetlenul, amit a mester latottt kozvetlenul. Es mit lattak a mesterek kozvetlenul? Mindent, de leginkabb a mulandosagot.





Pszeudó zen történet - a Falevelek

A Mester és Titok Tóni, a kertben, a nagy körtefa alatt ültek, nézték a lapik hullását.
   - Tóni tudod, hogy volt egy mester, aki minden összel a körtefája alatt ült, nézte lapik hullását, és nem világosodott meg soha? De elmerült a múlandó szemléletében.

 




Pszeudó zen történet - Írás a víz tűkrén

Titok Tóni, többször megfigyelte, hogy a Mester, a víz tűkrén húzogatja az újját, mintha a vízre írna. Egyszer meg is jegyezte:

    - Mester, Te egyszer-egyszer, úgy húzogatod az újjadat a víz tűkrén, mintha írnál rá.

    - Igen, tényleg írok a víz tűkrére. Ezt azért teszem, hogy Te ne csinálj dogmákat belőle, mint Pál apostol tette Jézus tanításával.




Pszeudó zen történet - a Mester tanít

Titok Tóni, egy nap azon panaszkodott a Mesternek, hogy  évek óta együtt vannak, és még nem tanította semmire. A Mester nem szólt semmit. Egy nagyon forró nyári napon, a Mester megtöltetett Tónival, egy nagy zsákot, homokkal. Tóni nem tudta elképzelni, hogy miért. Csak akkor lepődött meg, amikor a Mester megadta a magyarázatot. Tóninak fel kellett vinni, a majdnem ötven kilós zsákot a közeli hegyre. Cipelte is Tóni hűségesen, fel a hegyen. Sokszor jött, hogy letegye. És az is jött, hogy elkívánja a Mestert, de mindezeket szégyelte megtenni. Végül felértek a hegyre. Tóni a földre dobta a zsákot, és ráült. Ültek és hallgattak. Végül, hosszú némaság után, Tóni szólalt meg.

   - Ilyen belső békében nem volt részem soha.





Pszeudó zen történet - a Mestert nem érdekli semmi

Évek hosszú során keresztül, Titok Tóninak, úgy tünt, hogy a Mestert mintha nem érdekelné semmi. Műveltnek sem látszott. A kultúra értékeire nem sokat adott. Legjobban egy szerelmeskedő vadgalamb pár érdekelte, melyek egy fán tanyáztak. Tóni meg is kérdezte egy szép nap:

  - Mester, Téged nem érdekel semmi?

  - Engem abszolut semmi!






Pszeudó zen történet - a Körtefáról

Gyonyoru szep meleg osz volt. A Mester es Titok Toni hatul a kertben egy nagy kortefa alatt hevereszve uzsonnaztak. A kortefa agait lehuztak a sargara erett kortek. Idokozonkent lepottyant egy korte. Szalonnat ettek hagymaval, ugy igazi szekelyesen bicsakaval. A Mesternek a kezeben ugy allt a szekely bicska, mint egy igazi szekelynek, csak epp nem csamcsogott hozza, mint egy igazi szekely. Egyszer csak egy nagy sarga korte szetloccsant a Mester kopasz fejen. A Mester komotosan letorolte, es felnezett a fara.

- Ennek a fanak is mindegy, hogy mi lesz a gyumolcsevel. Nem torodik azzal, hogy hasznos lesz-e a gyumolcse.





Pszeudó zen történet - álom a Sziklával és a Galambbal

Titok Tóninak különös álma volt. Álmában egy hegyen voltak a Mesterrel. Egyszer csak a Mester egy sziklatömbbé változott. Utána, Tóni, látta saját magát, egy fehér galambbá változni. A galamb rászállt a sziklára.




Pszeudó zen történet - a Folyó természete

A Mester nagyon kedvelte, a patakokat, folyókat, tavakat, a nagy, magányos fákat, a tavoli, nagy hegycsúcsok látványát. Már nem is tudta sem a Mester, sem Tóni, hogy már mennyi ideje ülhettek a Feketeűgy partján. Hírtelen a Mester megszólalt.

  - Azt hiszem, hogy minden mesternél, tannál, spiritualitásnál, misztikánál, vallásnál, a folyó tanítja meg, hogy hogyan kell eljutnunk önmagunkhoz. Önmagadhoz, önmagad által, önmagad természete szerint kell eljutnod, mint a folyó. Az utadnak, önmagadhoz, minden külső segítség nélkül, önmagadból kell kibuggyannia, mint ahogy a folyó, forrásként, a természet rendje szerint, minden külső segítség nélkül kibuggyan a földből. A folyó, önmaga természete szerint folyik, míg a tengerbe, vagy az óceánba ömlik. A folyó, önmaga természete szerint alakítja medrét, hol egyenesre, hol kanyargósra. Útja folyamán beleömlenek tiszta patakok, szennyvizek, de ő csak folyó marad, és ha szennyesen is, de csak a tengerbe jut. A folyónak, élete folyamán, sokmindenen át kell folynia, hogy az óceánba jusson. A folyót, nem segíti folyásában semmi senki, neki nem kell senki medret vájjon, ő maga alakítja útját, időközönként változtatva azt. A folyó időközönként, a járt útat, a járatlanért elhagyja. A természet útja nem a gyáva ember útja, aki a járt útat a járatlanért nem meri elhagyni, hanem a bátor-é, aki inkább a járatlan utakat szereti. Az intézményes útak, a gyakorlatozó emberek útja, a gyáva emberek útjai. A természetnek nincsenek is útja, mert az igazi természet láthatatlan. A természet soha nem törekszik az útak lerövidítésére, mint az ember. A folyó, önön természete szerint, ő sem rövidíti útját, sőt inkább a kanyargást szereti. De jöt a nagyokos ember, aki mindent szeret lerövidíteni, még a természetet is, és sokhelyt, egyenes medreket, rövidebbeket ásott a folyóknak, segítvén a folyásban, kéretlenül. Ezért nagyon sok folyó megharagudt, hogy az ember megfosztotta kedvelt kanyargósságuktól, és pusztítva kitörtek a medrükből. A mesterséges, külső beavatkozással, a folyó életébe, az ember, a folyó természetének, a közvetlenül adot működését függesztette fel, kívülről, és ezt a folyó megbosszulta. Az útak lerövidítései, mindig az ember mesterséges, külső beavatkozásai, mely felfüggeszti a természet önmüködő, működését. Szeretem a lelki életet is a folyó folyására hasonlítani. A lelki életben, aki az útat, külső technikákkal le akarja rövidíteni, az a belső természetes működését függeszti fel a léleknek, ami katasztrófákkal is járhat.

Pszeudó zen történet - a Mag

A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös kert mellett haladt el. A kertben, a gazda metszett egy öreg fát.

    - Látod, ilyen a vallási reformátor, mint ez a gazda, aki metszi az öreg fát. Az igazi próféta, az igazi reformátor, új magot vet, ami később nagy fává terebélyesedik, és ahol majd az ég madarai raknak fészket.




Pszeudó zen történet - a Tisztulás

A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek. A Mester nagyon kedvelte a folyókat, patakokat, a forrásokat. A Mester időközönként, közvetlenül a folyó partjára ült, máskor meg nem. Tóni nem értette ennek logikáját. Látta a Mester, hogy Tóni izeg mozog, szeretne valamit kérdezni, de mégsem meri. A Mester csak hallgatott, hogy novelje a feszültséget. Végül megszólalt a Mester.

     - Van egy fajta tisztulás, amit kevesen ismernek. A folyónak van egy szele, amit kevesen érzékelnek. Ha érzékeled a folyó szelét, és átadod magad neki, akkor az átjár és megtisztít. Aki képes így megtisztulni, az érzékeli a Nagy Mindenség szelét is, amely úgyan úgy átjár és megtisztít, de mégjobban.





Pszeudó zen történet - a Gondolkodásról

Titok Toni arrol panaszkodott a Mesternek, hogy tul sokat gondolkodik, es ezt a Szent Komyvek tiltjak.

- Nem az a baj, - valaszolta a Mester -, hogy gondolkodol, hanem az, hogy gondolataidat nem hagyod elenyeszni, mint ahogy elenyesznek, a lehullo falevelek az erdoben.





Pszeudó zen történet - az Elégedettségről

Egy délután, a házikójuk előtt üldögélve, Titok Tóni megkérdezte a Mestert.

    - Mester, te elégedett vagy-e?

    - Igen, mert létezem. De leginkább hajnalban, a pirkadatkor vagyok elégedet, itt a házikó előtt üldögélve, mert ilyenkor egyformán van a fényből és a sötétségből is, a kettő együtt áll.






Pszeudó zen történet - a Gondolatok és a Falevelek

A Mester és Titok Tóni, az erdőben egy nagy kidőlt fatörzsön ültek. Tóni el volt ragadtatva a Mester gondolataitól. Meg is jegyezte:

     - Te Mester, nem tudok nem egyetérteni a gondolataiddal.

     - Nem jó ha egyetértessz a gondolataimmal, mert nem a tartalmuk a lényeg, hanem a csend ami mögöttük van. Ne a gondolataimhoz ragaszkodj, hanem a csendhez, amit a gondolatok kiváltanak benned. A gondolataim is olyanok legyenek benned, mint itt az erdőben a rothadó lapik, amiket már nem is látsz, csak az illatukat érzed.





Pszeudó zen történet - a Gyermekláncfűről

A Mester szerette a sportot. Tónival egy kézilabdamérkőzést néztek. A Mester nagy érdeklődéssel nézte az izgalmas meccset. De Tóni egyszer csak azt vete észre, hogy a Mester nem a mérkőzést nézi, hanem az aszfalt pálya szélén, az aszfaltot áttörő, gyermekláncfűveket.

  - Mi van Mester, a gyermekláncfűvek érdekesebbek lettek, mint a mérkőzés?

   - Eltaláltad Tóni, sokkal érdekesebbek. Ez a gyenge növény áttöri a civilizáció kemény aszfaltját. De az emberi lélek képtelen áttörni, a halott kultúra, az előítéletek kemény búrkát. Valahogy így kéne, az ember Belső Énjének is áttörnie, a Külső Én kemény búrkát. Igen de oda élő ének kellenének, mint ez a kis növény.





Pszeudó zen történet - a gyergyóditrói Malomról

A Mester és Titok Tóni, az egyik székelyföldi községen, Gyergyóditrón bandukoltak keresztül. A Mester meglátott, a Tölgyes fele vezető úton, egy romos vízimalmot, melynek kereke már nem volt sehol, lehet valamelyik áradás elvitte. Hosszasan áldogált és bámulta.

            - Ezzel se őrölnek már többet. - gondolkodott Tóni hangosan.

        - Tóni Te, e malom vízkerekének a sorsa az volt, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, és végül sehol. Ilyen az emberi élet is. De vannak, az emberek között, igaz nagyon kevesen, akik a fenntet és a lenntet, a seholnem-levésben egyesítik, még itt az életükben.





Pszeudó zen történet - az Asztrológiáról

Titok Tóni, mindig valami titkos csodálattal nézte, ahogy a Mester elmerült, az éjszakai csillagos égbólt szemléletében. Nem volt valami jó véleménnyel az asztrológiáról. Kívülről kapott, közvetet segítségnek tartotta.

   - Te Mester, milyen csodálatosan ragyognak a csillagok, - mondta Tóni, hogy valahogy szórabírja a Mestert.

     - A magyarázat nem a csillagokban van, - mondta a Mester - hanem benned. Nem a csillagokból érted meg önmagad, hanem önmagadból a csillagokat, főleg, ha azok a szívedben is ragyognak, és nem csak az égen.





Pszeudó zen történet - a Vacsoráról

- Mester, mit készítsek vacsorára?

    - Amit eddig is készítettél.





Pszeudó zen történet - a Halfogásról

A Mester a folyó partján gugolt, Tóni hátrább töle üldögélt. Tóni azt hitte, hogy a Mester kézzel  halászik. Hiába várta Tóni, hogy a Mester halat fogjon. A Mester sejtette, hogy Tóni halászásra gyanakszik.

    - Tévedsz Tóni ha azt hiszed, hogy halászok. Az elmém a kezembe szállt azért kapkodok ilyen idétlenül. Meg akarom markolni a vizet.
   Közben egy rák szörnyen megcsípte ollójával a Mester ujját, aki üvölteni kezdett. Így múlt el a rángás, és a folyó folyt tovább.

 

A Mester és Titok Tóni, a kertben a fa alatt üldögéltek. A Mester látta, hogy Tóni nagyon töri a fejét, és azt is tudta, hogy minn, azon, hogy Semmi vagy Képe, ami neki régi problémája volt. A Mester megint adott neki egy bölcs tanácsot.

   - Te Tóni, nem az a lényeg, hogy Semmi-e vagy Kép, hanem az, hogy a Belső Működő működjön és Te összhangba legyél vele. Az a lényeg, hogy a Képet és a Semmit, a Belső Működő működtesse, a kettőt, egymással összhangban.

Pszeudó zen történet - a gondolat csónakról
 

   A Mester és Titok Tóni a tenger partján baktattak. A Mester, egyszer meglátott egy csónakot himbálózni a tenger partján.
- Tóni, itt a jó alkalom, hogy egyet csónakázzunk.
- Mester, ezért én nem nagyon lelkesedem.
A Mestert ez nem nagyon érdekelte. Méginkább tetszett az ötlet, a Mesternek, hogy látta Tóni félelmét. Beparancsolta Tónit a csónakba. És ekkor kezdődöt Tóninak a nagy riadalom. A Mester nem szállt be, mint ahogy gondolta Tóni, hanem belökte a csónakot a tengerbe. A hullámok dobálták a csónakot és Tóni kétségbeesetten kapálózott és üvöltőzött, hogy a Mester mentse ki onnan.
- Na látod Tóni, ha jól megfigyeled gondolataidat, közvetlenül, ehez hasonló érzés a gondolatokban bíztonságot keresni. Látod a tudás is így izeg mozog az agyban, mint Te a csónakban, de a csendben semmi mozgas nincs.
- Ne filozófálj, szedj már innen ki. Még felborulok, és belefúladok a tengerbe.
- Üj le a csónak fenekébe és ne mozdulj.
Tóni úgy is tett. Egy idő után, megnyugodva, boldogan vigyorgott a szemébe, a már közelében uszkáló Mesternek.





Pszeudó zen történet - a tűzről

A Mester a tűzzel kinlódott, a nyers fenyő nagyon rosszul égett. Tóni elégedetlenkedett, hogy a kájha csak langyos.
- Nem a meleg a fontos, - mondotta a Mester – hanem az, hogy a tűz ne aludjon ki. A föld, ha lángolna, nem volna élet rajta, de a belső meleg élteti. Vannak, akik megelégednek azzal, hogy magukban hordják lelkük rendkívüliségeit, mint a föld a melegét.






Pszeudó zen történet - a gondolatúsztatásról

A Mester és Titok Tóni a folyóparton üldögéltek, a nagy csendben.
- Mi van most az elmédben Mester?
- Elúszóban lévő gondolatok. Keleten sokan arra törekednek, erölködnek, hogy a gondolatok forrását megsemmisítsék. Én nem ezt teszem. Elúsztatom a gondolataimat, a folyó tűkrére helyezve. Ahogy jönnek a gondolatok, úgy menenk is a vízzel.
- Ezt, hogy teszed Mester?
- Bámuld a folyó folyásat, és egyszer azon kapod magad, hogy úsznak a gondolataid. A gondolatok közötti rövid csend, összekapcsolódik a folyó tűkrének csendjével, és így kerülnek a gondolatok, anélkül, hogy akarnád, a folyó tűkrére.





Pszeudó zen történet - a favágásról


Tóni a házikó előtti csutakon fát vagott, és közben azon filozófált, hogy melyik fejezi ki jobban az Abszolutumot, a kép vagy az üresség. A nagy duma közben, az egyik fa, jól megütötte a lábát. Jajgatott is keményen, és bosszantottta, hogy a Mester nincs meghatódva fájdalmán.
- Tóni Te, ha csak a fát látod favágáskor, akkor két legyet ütsz egy csapásra. Egy, nem ütöd meg a lábadat. Kettő, ha csak a fát látod, akkor az Abszolutum, kép vagy üresség problémája megszünik számodra létezni, nem fog többet érdekelni. Annyira üres leszel, hogy az üresség eszedbe sem fog jutni. Akiknek probléma, hogy üres vagy kép, azoknak csak a szavak jelentenek gondot.




Pszeudó zen történet - a repülő villogójáról


Nyári csillagos estéken, elég sokáig üldögélt a Mester és Tóni a kunyhójuk előtt, bámulván a csillagos eget. Egy idő után Tóni észrevette, hogy a Mester, előszeretettel bámulja az éjszakai égbolton áthúzó repülők villogóit. Tóni roppant kíváncsi volt, hogy a Mester miért bámulja a villogókat, de tűrtőztette magát, nem kérdezte meg. Tudta, hogy a Mester egyszer csak kiböki, a maga bőlcsességét a villogókkal kapcsolatban. Egy este ez meg is történt.
- Tóni Te, nagyon szeretem a repülők villogóit bámulni. Mindegyik villanás egy külön világ. A világegyetemek végtelen sokasága így születik, és így múlik el. A kozmoszok végtelen sokaságának az életideje csak egy villanás, mint a repülő jelzőfényé-é. Nem értem a nemzetek sok cirkuszát, amikor a kozmikus létünk egy villanás. Hát akkor a nemzetek életideje mi? Ehez a villanásokhoz viszonyítva, időben, mi volt az Ezeréves Nagy-Magyarország?