PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - a régi Bölcsek

- Régen éltek, az igazi bölcsek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

   - Aki a csendben meghallja, a Belső Bölcs szavát, az épp olyan bölcs, mint a régen élt bölcsek. Mindenkinek a lelke mélyén ott van az Örök Bölcsesség, és mindenkiből az beszél, aki a csendben meghallja a szavát.




Pszeudó zen történet - a Csend szűli

- Mester, Te mielőtt mondanál egy történetet, hosszasan hallgatsz. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

- Igen, mert a csend szüli a történetet.





Pszeudó zen történet - a Lélek mesél

- Szeretem, ahogy meséled a történeteket. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
     - Nem én mesélek, hanem a Lélek, a kis történetek a Lélek meséi.

 




Pszeudó zen történet - a történetek Felejtése

Titok Tóni azzal hencegett a Mesternek, hogy megjegyezte a Mester eddig mesélt összes történeteit. Várta a dicséretet, erre az ellenkezőjét kapta.

     - Te Tóni, a történeteket nem szabad memorizálni, azokat felejteni kell, csak úgy hatnak a lélekben. Ha nem felejted el, akkor csak az elme raktározza. Ha elfelejted, akkor a lélek raktározza és ott hat. 

 




Pszeudó zen történet - saját Lámpás

- Mester, rájöttem, hogy igazad van, az ember élete csupa tanulságos történet, csak a könyvek miatt nem vettem észre. - mondta Titok Tóni a Mesternek.

       - De még jobb, ha az életed, egy néhány mondatos történetté sürösödik, és akkor az a történet, a Te saját lámpásod az életed hátralevő részében, és nem kölcsönvett.




Pszeudó zen történet - elméd logikája

- Mester neked nincsenek logikatörő történeteit, koanjaid, mint az eredeti zennek. - mondta Titok Tóni a Mesternek.
- Aki a csendben , a belsőre hagyatkozik, a belső működésére, annak nem kell összetörnie semmit az elmélyében.

 




Pszeudó zen történet - a Mester keletisége

Titok Tóninak, mindig is furcsa volt, hogy a Mester keletről jött, és egy vak hangot sem ejt ki a keleti tanokból. Egy nap meg is kérdezte ezt Tóni, és a következő választ kapta:
  - Tudod Tóni, én az itteni ég madarait látom, és az itteni mezők liliomaiban gyönyörködöm.

 





Pszeudó zen történet - a kajlafülű Nyuszikáról

A Mester és Titok Tóni, nagyon szerettek a heti vásárokban lötyögni. A Mesternek nagyon megtetszett egy félfülére kajla Nyuszika. A Mester extázisban volt a Nyuszikától. Nagyon tetszett neki, hogy a Nyuszika egyik füle az égnek állt, és a másik, oldalban, lecsüngött a földig. A Mester, minden nap, vagy egy órát, dédelgette, símogatta a nyuszikát. Tóninak ez már nagyon furcsa volt, és meg is kérdezte a Mester, hogy mi az a csodálatosan jó a nyúlsímogatásban, ha olyan jó akkor vegyenek neki is egy nyulat, vagy ő is símogathassa a Mesterét. A válasz nagyon meglepte a Tónit.
   - Tudod Tóni, a Nyuszikának, az égnek álló füle, az égi energiákkal van kapcsolatban, a fülén keresztül a Nyuszikába áramlanak az égi energiák, a lelógó füle pedig a földi energiákkal van kapcsolatban, a lelógó fülén keresztül áramlanak a földi energiák a Nyuszikában. A Nyuszika egyesíti a föld és ég energiáit, amik a símogatásommal belém áramlanak, és így telek fel kozmikus energiákkal.

 




Pszeudó zen történet - egy Történet lámpásnak

A fa alatt üldögélt a Mester és Titok Tóni. Tóni biztatta a Mestert, hogy meséljen neki minnél több történetet. A Mester erre, csak annyit mondott:
- Lámpásnak, az életben, egy történet bőven elég.




Pszeudó zen történet - a Krónika napilap és az aranyhalacska

A Mester lázadó tipus volt, minden csendessége ellenére. Nem bírta az igazságtalanságot. Három napos éhségsztrájkba kezdett a betegek ingyenes gyógyszereiért. Erre fel, egy falusi előljáró megrendelésére, a KRÓNIKA NAPILAP, egy nagyon durva, magánéletben túrkáló cikket írt róla, azt állítván, hogy kirugták az unitárius papságból. A főszerkesztő, Pala Csint, amikor a Mester mondta neki, hogy joga van a válaszhoz, egyszerűen megtagadta. Azzal érvelt, a magánéletben való turkálás mellet, a Mesternek, hogy az olvasóknak kell ismerniük, hogy ki az aki éhségsztrájkol. A Mester azzal vágott vissza, hogy érdekes, a fontos poziciókat betőltőkről, miért nem kell tudnia, az olvasoknak, semmit. A Mester, mérgében, hogy nem lett igaza, csak annyit mondott, hogy ősszetürlek te palacsinta, és eljött. A barátjának, Titok Tóninak, erről az esetről, mindig azt mondta a Mester, hogy nem lehet utdni, hogy a rosszból mikor származzik jó.

A Mester és Tóni, egy szép őszi vasárnap, a Bakonyba mentek pisztrangászni. Csodálatos volt az őszi erdő az aranysárga lapiaival. Egy patak mellett bandukoltak, egyre fennebb. Felfele haladtukban, nagy meglepetésükre, a főszerkesztőbe, Pala Csint úrba botlottak, aki épp egy szép nagy pisztrangot emelt ki. A Mester megint szóvá tette, az őt támadó cikket. Erre Pala Csint úr neki szökött, a Mesternek, üvöltvén, "megmútatom, hogy te kit tűrsz össze." Belenyomta a Mester fejét, a patakba, hogy fúlassza bele a vízbe. Tóni szegény nagyon meg volt ijedve, gyenge, vékonyka volt, nem tudott segíteni, csak csúszkált a köveken körülöttük. De csoda történt, a Mester, meglátott egy Aranyhalacskát a vízben, mely megszólalt.

- Ne busulj Mester én megmentelek, csak a szabad kezeddel kapjál ki a vízből, és mútassál fel a folytogatodnak, és utána dobjál vissza.

A Mester úgy is tett, felmútatta a halat. Ettől úgy meglepődött Pala Csint, hogy egy pillanatra elengedte a Mestert. Erre a Mester felszököt, és beakasztott egy olyat, a főszerkesztőnek, hogy kinyúlt. Az Aranyhalat visszadobta a patkba. De ekkor, amit láttak, attól, megdermedt a Mester, és Tóni is, egy nagy aranyrög volt a lábuk előtt, lehetett vagy öt kilós. Na látod Tóni, hogy a rossz így vezet jóra. A Mester és Titok Tóni, az arany árából egy cigány falú éhezőit segítette, mert a cigányokat kedvelték a leginkább az európai nációk közül. A Mester, tova bandukolva, még csak annyit mondott Tóninak:

- Aki a csendet szereti, annak, a feléje dobott kövek, mind szerencsekövekké változnak.
(Ezen fiktív történetnek semmi köze köze a Kolozsvárt szerkesztett Krónika napilaphoz, annak szerkesztőihez, és abban, egy éhségsztrájkolóról megjelent cikkehez, minden egybeesés a véletlen műve.) Ez a történet, a harmincas években játszódott