PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - a Hold és az Elme

Kellemes nyári este volt. Már későre járt. A Mester és Titok Tóni, a kunyhójuk előtt üldögéltek, gyönyörködve a telehold felkeltében. A Hold már elég fennjárt, amikor a Mester megszólalt.
   - Te Tóni, tudod mi a különbség, a Hold és az Elme között? A Hold megelégszik azzal, hogy a Naptól kapott fényt veri vissza, nem törekszik arra, hogy napként ragyogjon. Az Elme napként szeretne ragyogni, holott nincs saját fénye. Az Elme is akkor ragyog, a természetének megfelelően, ha a Lélek, Belső Napjától kapott fényt, veri vissza.

 



Pszeudó zen történet - az odvas Fa

Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy erdő tisztásán pihent. Tóni egy hatalmas öreg tölgyet bámult, szemmel láthatólag azért, mert odúja volt a fának, akkora, hogy egy ember is belefért volna. Egyszer csak, láthatóan boldogan, felüvöltött Tóni.

  - Meg van! Meg van! Megtaláltam a választ, az engem kínzó kérdésre, az Abszolutumot, az odvas fa fejezi ki leginkább: üres is meg kép is.
  - Tónikám, ez a fa hol lesz, úgy mondjuk tiz milliárd év múlva? Ez a fa, az odvassága mellett, él is, ez sem mellékes.

 




Pszeudó zen történet - az Erdő összel

Gyönyörű ősz volt. A Mester és Titok Tóni, az erdő közelében bandukoltak.

      - Csodálatos, az erdő, összel. Csodálatos, a fa leveleinek, ez az őszi sárga színe. - mondta Tóni.
      - Csodálatos, mert nem az ember kezeműve.

 





Pszeudó zen történet - az agresszvítás és a Börtön

A Mester és Titok Tóni, egy csárda előtt haladt el, melynek az udvarán, két részeg püfölte egymást. A Mester ezt nem hagyta szó nélkül.
- Látod Tóni, így viselkednek, sokan azok közül, akik nincsenek tudatában láthatatlan börtönüknek.

 




Pszeudó zen történet - a templomi Ige és a Forrás

A Mester és Titok Tóni, egy templom előtt haladt el, amelyből emberek jöttek ki. A Mester nem hagyta, ezt a látványt, megjegyzés nélkül.
   - A templomi Ige olyan, mint a városi csapviz: szürt, tisztított, vegyszerezett. Az igazi Ige olyan, mint a hegyi forrás vize, magától buggyan ki a föld mélyéből, kristálytisztán.

 





Pszeudó zen történet - a gyógyító Arany

Az egyik városban, a Mester és Titok Tóni, egy hölggyel ment szemben, aki szemmel láthatólag lelki beteg volt, és mútogatta a rajta lévő rengeteg aranyat, eszelősen mondva:

         - Majd ezek meggyógyítanak, majd ezek meggyógyítanak.

     Miután maguk mögött hagyták, a Mester, csendesen csak annyit mondott.

        - Csak az az arany gyógyít, melyet önmagadban találsz meg.




Pszeudó zen történet - a Tévútak

- Mester, te soha nem óvsz a tévútaktól. - mondta Titok Tóni.
- Az egyedül megjárt tévút, inkább elvezet Önmagadhoz, mint a mások segítségével, az igaz út. - mondta a Mester.

 




Pszeudó zen történet - az Abszolutum képei

Már hosszú ideje, Titok Tóninak az volt a gondja, hogy az Abszolutumot mi fejezi ki jobban, a Semmi fogalma, vagy a Személy-Képiség fogalma. Végül a Mester segített neki egy kis magyarázattal.
- Tóni, úgye csak az üres edénybe lehet vizet tölteni. Ha egy edény, mindig csak üres, akkor az használaton kívül van, haszontalan. Az üresség és teltség együtt járnak. De az edény vize, csak akkor üdit, ha mindig friss víz van benne. Ez a kérdés, csak annak nem probléma, aki önmagárol megfeledkezve, a hegyi forrás vizét issza, amelyet nem kell soha megtölteni, és soha ki nem fogy.

 




Pszeudó zen történet - a Forrás

Egy forrás mellett üldögélt a Mester és Titok Tóni. Időközönként, amikor megszomjaztak, nekihasaltak a forrásnak, és jókat kortyolgattak a forrásvízből.
   - Látod Tóni, a tiszta Istenélmény is ilyen magától buggyan elő a lélekből, mint a forrás vize a Föld mélyéből.

 




Pszeudó zen történet - az Érme

Titok Tóni, pénzérme feldobásával akarta eldőnteni, hogy Semmi vagy Kép fejezie ki az Abszolutumot jobban. A Mester nem tudta megállni, hogy egy bölcs megjegyzést, ne fűzzön hozza.
- Te Tóni, nem ugyan az a pénz az érme mindkét fele.