PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - a fa Odva

A Mester és Titok Tóni, az erdőben, egy nagy odvas fa alatt üldögéltek. A Mester egyszer csak megszólalt.

     - Te Tóni, Te még mindig az Ürességgel és a Képpel viaskodsz, hogy melyik fontosabb. De láthatod, hogy fa nélkül, nincs odú.
     - De Odú nélkül, meg a vadméheknek nincs szálásuk. - tette hozzá Tóni, nagyon bölcsen.

 




Pszeudó zen történet - a hulló Falevelek

Ősz volt. A fák levelei, már hulltak. A Mester és Titok Tóni, a nagy körtefa alatt üldögéltek. Egy egy lapi rájuk is hulott. A Mester, láthatóan, gyönyörködött, a lapik hullásában. Egy idő után megszólalt a Mester.
   - Te Tóni, az Ég is olyan szabálytalanul száll alá, mint a lapi. A vallások, a vallási intézmények, az aszkétikus utak, arra törekednek, hogy szabályozzák azt az útat, a Lélek útját, ami, természeténél fogva  szabálytalan.

 





Pszeudó zen történet - a Belső Működő

A Mester és Titok Tóni, a kertben a fa alatt üldögéltek. A Mester látta, hogy Tóni nagyon töri a fejét, és azt is tudta, hogy minn, azon, hogy Semmi vagy Képe, ami neki régi problémája volt. A Mester megint adott neki egy bölcs tanácsot.
   - Te Tóni, nem az a lényeg, hogy Semmi-e vagy Kép, hanem az, hogy a Belső Működő működjön és Te összhangba legyél vele. Az a lényeg, hogy a Képet és a Semmit, a Belső Működő működtesse, a kettőt, egymással összhangban.

 




Pszeudó zen történet - a Rügyezés

Kora tavasz volt. A Mester és Titok Tóni, egy gyümölcsös mellett bandukolgattak. Egyszer a Mester az kérdezte Tónitól.

     - Te Tóni, ne segítsünk a fáknak rügyezni?

    Tóni meglepetten nézte a Mestert, annak ellenére, hogy szokva volt, a Mester különös kérdéseihez.

     - Ne! - válaszolta Tóni.

     - Akkor maguktól fognak kirügyezni. - válaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Halott tudás

A Mester és titok Tóni a műveltségről beszélgettek. A Mesternek az volt a véleménye, hogy a műveltség, az halott ismeretekből áll. A Mester az tartotta, hogy a halott ismereteket, egy szertartás segítségével, el kell távolítani az elméből. Késő este volt, és a Mester levitte Tónit a folyóra, hogy egy ilyen szertartást elvégezzenek. Útközben, a Mester, a szertartást magyarázta.
- Ezt a szertartást, akkor kell kezdeni, amikor a hold fogyni kezd. Oda fogunk ülni, ahol szétterül a folyó, csendes a folyása, és a víz tükrén látható a Hold. A víz tűkrén, ahol a Hold látaható, egyesül a fenn és a lenn. Erre a találkozási pontra kell egyszerűen figyelni, és ezt, éjszakánként, a teljes holdfogytáig kell gyakorolni. A fogyó Hold a sötétedő részébe szívja fokozatosan, a halott ismereteket, az elméből. A folyó víz is, magába szívja a halott tudást, az óceán mélyére viszi, és ott megsemmisíti.

 





Pszeudó zen történet - a Fogalomról

A Mester és Titok Tóni az egyik városban sétálgattak, és közben a város strandja mellett haldtak el. A Mester, egy darabig megállt és úgy nézte, az ugródeszkáról, a vízbe ugrókat. Aztán megjegyezte:
- A fogalomnak olyannak kell lennie, mint az ugródeszkának, amely csak az ugrasra szólgál. A lényeg a vízben való szabad úszáson van, a deszka, csak azt a célt szolgálja. Senki sem viszi magával a vízbe a deszkát. De van olyan is, aki a folyóba ugrik, deszka nélkül, szabadon úszni. Én az ilyeneket kedvelem.

 




Pszeudó zen történet - feng shui, Mester módra

A Mester és Titok Tóni, a nyári alkonyatban, az eperfa alatt üldögéltek és beszélgettek. Tóninak egyszer eszébe jutott, hogy a Mester valamit említett a feng shuiról. Meg is kérdezte:

       - Mester, Te foglalkoztál feng shuival?
       - Igen! Az ürességet oda helyeztem, ahol üresség volt.

 




Pszeudó zen történet - az egy Tenyér és a két tenyér

- Te Tóni, ismered ugye, azt a zen történetet, melyben a mester, azt kérdi, hogy, hogy szól két tenyér, meg egy tenyér? - kérdezte a Mester Tónitól. Titok Tóninak, nagyra nyiltak a szemei, a váratlan kérdéstől. De a Mester tovább folytatta.
     - Én azt kérdem, hogy mi van a két tenyér között, és nem azt, hogy, hogyan szól, és azt kérdem, hogy mi van az egy tenyér között, és nem azt, hogy hogyan szól. Ugyan az van, a két tenyér között is, mint az egy tenyér között.

 




Pszeudó zen történet - az Alkimia

- Te Tóni, szerinted melyik a legegyszerübb alkimista módszer, amely révén, aranyat lehet előállítani?- kérdezte a Mester Titok Tónit. Tóni csak bambán nézte a Mestert. A válasz nem késet soká.
   - A legegyszerűbben, és a legtisztább aranyat, a csend állítja elő. Ez az arany a lélek mélyén születik meg, a csendből. Ez a semmiből teremtett arany, a kincs, amelyről Jézus tanított, amelyet a tolvaj el nem lophat.

 




Pszeudó zen történet - az Elengedés

A Mesterhez egy küldöttség jött, akik fel akarták kérni, hogy tartson előadást a tanításáról. A két dolgot kifogásolt a Mester. Az egyik az volt, hogy azt állították, a küldöttség tagjai, hogy neki tanítása van, amit tagadott. A másik az volt, hogy ha volna is tanítása, akkor az a mostan divatos tömegelőadás révén nem átadható, csak a mester tanítvány viszony révén, de ezzel kapcsolatban is nagyon szkeptikus volt a Mester. Nem szerette, a tanítás, és a tanítvány kifejezéseket. Hosszas unszolásra csak kötélnek állt, hogy megtartja előadását. Kérdezték tőle, a küldöttség tagjai, hogy rőviden mi a tanítása, hogy csapjanak egy kis reklámot neki. Erre csak annyit válaszolt, hogy: "Elengedés." Titok Tóni, a barátja, nagyon kíváncsi volt, hogy mi sül ki ebből, mert utdta, hogy ebből biza nem lesz hosszas diszkurzus. A Mester arra kérte, a küldöttség tagjait, hogy az előadóteremben, legyen egy viszonylagosan nehéz súly. Az előadóteremben, nagy tömeg fogadta. A Mester üdvözölte a tömeget. A súlyt felvette, és a karját kinyújtva, egy kicsít, addig tartotta, amig ki nem fáradt, és akkor hirtelen elengedte. A súly, egy nagyot döndült, amire mindenki összerezzent. A Mester, megköszönte, a Súly nevében, hogy meghallgatták az előadását, és Tónival elhagyták a termet.