PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - amit Buddha látott

A Mester szívesen mesélt gyerekkoráról. Azt tartotta, hogy a lelki élet kezdeteit, a gyerekkori önkéntelen képi vonzalmakban, önkéntelen keresésekben kell keresni, és a későbbieket ezzel kell összekapcsolni. Szívesen emlegette, azt, amit gyerekkori szórágásnak nevezett.

- Tudod Tóni, hogy én gyerekkoromban, azzal szórakoztam, hogy egy szót hosszasan ismételtem magamban, és egy idő után, arra jöttem rá, hogy a szó értelmetlen, és felnőtt koromban ehhez tértem vissza, ez volt lelki életem egy mozzanata. Arra jöttem rá, hogy amiket, Buddha meglátott, az egy gyerek is megláthatja. A nagy tanításokban csak az érték, ami közvetlen látáson alapszik, amit mindenki megláthat, közvetlen látással. A legfontosabb, ami közvetlen látással látható, az a múlandóság.





Pszeudó zen történet - a Patakról

- Kitol tanultal a legtobbet Mester? - kerdezte Titok Tóni a Mestert.
- A pataktol, mely gyerekkoromban a kapunk elott csordogalt.




Pszeudó zen történet - a Gondolkodásról és a Csendről

A Mestert es Titok Tonit egy hatalmas nagy zapor kapta el, miutan rogton kisutott a nap.

- Latod Toni, ilyen termeszetesen kellene, hogy valtsak egymast a gondolkodas es a csend, egyiket sem eroltetve.

Kesobb egy kerodzo tehenet lattak.

- Latod Toni azt a kerodzo tehenet? Igy tesz az, aki bolcsen tanul, megkerodzi, megemeszti a nagy mesterek tanitasait. Vannak, akik egesz eletukben csak tanulnak, olvasnak, de soha nem ernek ra tudni. Akik allandoan a kulonbozo bolcsek tanitasait tanulmanyozzak, soha nem latjak meg, kozvetlenul, azt, amirol a tanitasok szolnak. A regi bolcsek tanitasainak nem a tudas volt a celja, hogy egy tudaskeszletet atadjanak, hanem az, hogy a tanitvany lassa azt, kozvetlenul, amit a mester latottt kozvetlenul. Es mit lattak a mesterek kozvetlenul? Mindent, de leginkabb a mulandosagot.





Pszeudó zen történet - a Falevelek

A Mester és Titok Tóni, a kertben, a nagy körtefa alatt ültek, nézték a lapik hullását.
   - Tóni tudod, hogy volt egy mester, aki minden összel a körtefája alatt ült, nézte lapik hullását, és nem világosodott meg soha? De elmerült a múlandó szemléletében.

 




Pszeudó zen történet - Írás a víz tűkrén

Titok Tóni, többször megfigyelte, hogy a Mester, a víz tűkrén húzogatja az újját, mintha a vízre írna. Egyszer meg is jegyezte:

    - Mester, Te egyszer-egyszer, úgy húzogatod az újjadat a víz tűkrén, mintha írnál rá.

    - Igen, tényleg írok a víz tűkrére. Ezt azért teszem, hogy Te ne csinálj dogmákat belőle, mint Pál apostol tette Jézus tanításával.




Pszeudó zen történet - a Mester tanít

Titok Tóni, egy nap azon panaszkodott a Mesternek, hogy  évek óta együtt vannak, és még nem tanította semmire. A Mester nem szólt semmit. Egy nagyon forró nyári napon, a Mester megtöltetett Tónival, egy nagy zsákot, homokkal. Tóni nem tudta elképzelni, hogy miért. Csak akkor lepődött meg, amikor a Mester megadta a magyarázatot. Tóninak fel kellett vinni, a majdnem ötven kilós zsákot a közeli hegyre. Cipelte is Tóni hűségesen, fel a hegyen. Sokszor jött, hogy letegye. És az is jött, hogy elkívánja a Mestert, de mindezeket szégyelte megtenni. Végül felértek a hegyre. Tóni a földre dobta a zsákot, és ráült. Ültek és hallgattak. Végül, hosszú némaság után, Tóni szólalt meg.

   - Ilyen belső békében nem volt részem soha.





Pszeudó zen történet - a Mestert nem érdekli semmi

Évek hosszú során keresztül, Titok Tóninak, úgy tünt, hogy a Mestert mintha nem érdekelné semmi. Műveltnek sem látszott. A kultúra értékeire nem sokat adott. Legjobban egy szerelmeskedő vadgalamb pár érdekelte, melyek egy fán tanyáztak. Tóni meg is kérdezte egy szép nap:

  - Mester, Téged nem érdekel semmi?

  - Engem abszolut semmi!






Pszeudó zen történet - a Körtefáról

Gyonyoru szep meleg osz volt. A Mester es Titok Toni hatul a kertben egy nagy kortefa alatt hevereszve uzsonnaztak. A kortefa agait lehuztak a sargara erett kortek. Idokozonkent lepottyant egy korte. Szalonnat ettek hagymaval, ugy igazi szekelyesen bicsakaval. A Mesternek a kezeben ugy allt a szekely bicska, mint egy igazi szekelynek, csak epp nem csamcsogott hozza, mint egy igazi szekely. Egyszer csak egy nagy sarga korte szetloccsant a Mester kopasz fejen. A Mester komotosan letorolte, es felnezett a fara.

- Ennek a fanak is mindegy, hogy mi lesz a gyumolcsevel. Nem torodik azzal, hogy hasznos lesz-e a gyumolcse.





Pszeudó zen történet - álom a Sziklával és a Galambbal

Titok Tóninak különös álma volt. Álmában egy hegyen voltak a Mesterrel. Egyszer csak a Mester egy sziklatömbbé változott. Utána, Tóni, látta saját magát, egy fehér galambbá változni. A galamb rászállt a sziklára.




Pszeudó zen történet - a Folyó természete

A Mester nagyon kedvelte, a patakokat, folyókat, tavakat, a nagy, magányos fákat, a tavoli, nagy hegycsúcsok látványát. Már nem is tudta sem a Mester, sem Tóni, hogy már mennyi ideje ülhettek a Feketeűgy partján. Hírtelen a Mester megszólalt.

  - Azt hiszem, hogy minden mesternél, tannál, spiritualitásnál, misztikánál, vallásnál, a folyó tanítja meg, hogy hogyan kell eljutnunk önmagunkhoz. Önmagadhoz, önmagad által, önmagad természete szerint kell eljutnod, mint a folyó. Az utadnak, önmagadhoz, minden külső segítség nélkül, önmagadból kell kibuggyannia, mint ahogy a folyó, forrásként, a természet rendje szerint, minden külső segítség nélkül kibuggyan a földből. A folyó, önmaga természete szerint folyik, míg a tengerbe, vagy az óceánba ömlik. A folyó, önmaga természete szerint alakítja medrét, hol egyenesre, hol kanyargósra. Útja folyamán beleömlenek tiszta patakok, szennyvizek, de ő csak folyó marad, és ha szennyesen is, de csak a tengerbe jut. A folyónak, élete folyamán, sokmindenen át kell folynia, hogy az óceánba jusson. A folyót, nem segíti folyásában semmi senki, neki nem kell senki medret vájjon, ő maga alakítja útját, időközönként változtatva azt. A folyó időközönként, a járt útat, a járatlanért elhagyja. A természet útja nem a gyáva ember útja, aki a járt útat a járatlanért nem meri elhagyni, hanem a bátor-é, aki inkább a járatlan utakat szereti. Az intézményes útak, a gyakorlatozó emberek útja, a gyáva emberek útjai. A természetnek nincsenek is útja, mert az igazi természet láthatatlan. A természet soha nem törekszik az útak lerövidítésére, mint az ember. A folyó, önön természete szerint, ő sem rövidíti útját, sőt inkább a kanyargást szereti. De jöt a nagyokos ember, aki mindent szeret lerövidíteni, még a természetet is, és sokhelyt, egyenes medreket, rövidebbeket ásott a folyóknak, segítvén a folyásban, kéretlenül. Ezért nagyon sok folyó megharagudt, hogy az ember megfosztotta kedvelt kanyargósságuktól, és pusztítva kitörtek a medrükből. A mesterséges, külső beavatkozással, a folyó életébe, az ember, a folyó természetének, a közvetlenül adot működését függesztette fel, kívülről, és ezt a folyó megbosszulta. Az útak lerövidítései, mindig az ember mesterséges, külső beavatkozásai, mely felfüggeszti a természet önmüködő, működését. Szeretem a lelki életet is a folyó folyására hasonlítani. A lelki életben, aki az útat, külső technikákkal le akarja rövidíteni, az a belső természetes működését függeszti fel a léleknek, ami katasztrófákkal is járhat.