PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - az erdőben bandukolva

Az erdőben bandukolva beszélgetett a Mester és Titok Tóni. Tónit elkápráztatta a Mester gondolatai. -

Csodálatos gondolataid vannak Mester, és érzem, hogy nem tudok nem egyetérteni velük.

- Tóni Te, ugye érzed a rothadó lapik illatát? Ugye csodálatos illat a rothadás illata? És az emberek, mégis félnek a múlandóság gondolatától.





Pszeudó zen történet - a Cserefáról

A Mester nagyon kedvelte, a mezőkön magányosan álldogáló cserefákat. Tóninak elárulta, egy gyenge pillnatában, hogy kedveli a székelyföldi súdár fenyőket is. Egy ilyen magányos, mezőben álldogáló öreg cserefa alatt üldögélt a Mester és az elmaradhatatlan tanítványa, Titok Tóni. Olyan rég hallgattak, hogy lehet meg is feledkeztek volna egymásról, ha a Mester nem szólalt volna meg.

- Tóni Te, tudod, hogy mi az egész baja ennek a ti nyugati civilizációtoknak, nyugati kultúrátoknak? Egyéb baja nincs, csak annyi, hogy gyorsabban növekedett, mint ez a cserefa. Ezért van, ebben az egész nyugatiságban, valami nem természetes. Nagy baj az, ha a kultúra és a természet között szakadék van. Akkor születik élő kultúra, ha a külső fával, a természet fájával együtt növekedik, a lélek belső fája.






Pszeudó zen történet - Isten ébresztése

A Mester es Titok Toni az ejszakat a kozeli patak partjan toltottek, halgatvan a patak csobogasat. Lassan kezdett pirkadni.
- Hogy lehet a jot es a rosszat kibekiteni? - kerdezte Toni.
- Hat ha nem volt eleg, az ejszakai patakcsobogas, ahoz, hogy benned kibekuljon a jo es a rossz, akkor nezd vegig ezt a gyonyoru pirkadatot, hallgasd a madark eneket, nezd a harmatcsepppek tisztasagat a viragokon, a napfelkelte ragyogasaban, igy majd megbekul benned minden ellentet. Csodalatos napfelkelte igerkezik. Az emberek azert kiegyensulyozatlanok, mert nem ugy kellnek fel, mint a nap. Regen, felkeltekor, a napot koszontottek az emberek, es bekesebb volt a lelkuk. En ugy gondolom, hogy a napkoszontessel, a bennuk levo Istent ebresztettek az emberek, arra a napra, igy eluztek minden ellentetet.





Pszeudó zen történet - a Halál után

- Mi van a halál után? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Mi van most? - kérdezte Tónit a Mester.





Pszeudó zen történet - a Határtalanról

Tavasz volt. A Mester es Titok Tóni, egy tavaszi gyalogtúrára indultak. Erdoelverol indultak, pontosabban Brassóbol, hogy átkeljenek, a Déli-Kárpátokon, és így eljussanak Havaselvere. A Torcsvari szorost választottak. A Drakulárol hiressé vált kastély után, egy várfalszerűnél, Tóni felhívta a Mester figyelmet, hogy ott volt az ezeréves hatar. A Mester röhögve kérdezte.



- Csak ezer éves? Mi ez az idő, a világegyetemek végnélkül keletkező és pusztuló sorában? Határ volt itt, azt mondtad. A világegyetemnek tudod-e, hogy hol a határa? Ne törd a fejed. Megmondom. Nincs határa! Ami elo, az állandó mozgásban és nyugalomban van, annak nincs állandó határa.

Amikor már felértek a nagyhegyek koze, a Mester javasolta, hogy másszanak meg egy nagy hegyet, hogy onnan gyönyörködjenek a kilátasba. A Mester, mint egy gyermek, szerette, a szabadon hányodo szikladarabokat leguritani a hegyoldalon. Az egyik kő, mire lert az ajba, darabjaira hult szét, meg nehány darabja a közeli patakba szokott.

- Látod Tóni, ami szilárd, szilárdak a határai, az nem elő, és darabjaira hull szét. De nézd a patak vizet, az lagy, nincsenek határai, elo, állando mozgásban van, és igy nem hull darabjaira, állandóan önmagaban marad, Egészben.




Pszeudó zen történet - kínzó kérdések

A Mester és Titok Tóni, egy nagy fa ágán üldögélve, élvezték a hűs esti szellőt. Egy vándor haladt arra. Mikor oda ért, felpillantott a fára. Felismerte a Mestert. Sokáig állt, bámulta őket, végül megszóllalt.
- Mester! Tudnál-e segiteni, hogy megtaláljam a válaszokat a kinzó kérdéseimre?
- A válaszok megtalálásában nem tudok segiteni, de abban igen, hogy ne legyenek kérdéseid.





Pszeudó zen történet - a Fecskék

Mester es Titok Toni setalni mentek a Feketeugy partjara. Amint bandukoltak a folyo partjan, egy fecskepar ropkodott korulottuk korbe kereken, tobbszor is. Meg is jegyezte a Mester.

- Ne milyen boldogok ezek a madarak, hogy itt lathatnak bennunket. Vandorlasaink soran, amikor egy idegen faluba betoppantuk, az emberek nem fogadtak ilyen orommel, mint ezek a fecskek, itt a folyoparton. A termeszet tud meg oszinten orvendeni, az ember mar nem annyira. A termeszettol valo elszakadast, az oszinte orom kepessege sinylette meg leginkabb.
  




Pszeudó zen történet - a földet éltető zen mester

A Mester és Titok Tóni egy poros úton bandukoltak néman. A Mester egyszer megszólalt.

- Tóni Te! Tudod-e, hogy ki élteti a földet, és rajta az embereket?

- Nem!

- Nektek magyaroknak nagyon tanulsagos ez a történet, - kezdte a mester a törtenetet. A Nagy Kezdetben, a Láthatatlan, egy zen mestert teremtett, aki tárogatót fujt. A tárogató hangjának rezgéseiből létrejöttek az első atomok, és azokból a Föld. A zen mestert beburkolta a Föld, e o, a Föld közepében azóta is fujja a tárogatot, mert az a Föld létenek a forrása. A tárogató hangjának rezgéseiből keletkeztek az emberi lelkek. Az elso nép, amely a tárogató hangjábol keletkezett az a magyar volt. Minden magyar a lelke mélyen hallotta ennek a tárogatónak a hangját, ez tartotta egybe a népet, ez eltette. Ez nektek magyaroknak, a régen elfeledett, eredettörténetetek. De azt is tudnotok kell, hogy a nép, akkor van válságban, ha lelkében, ennek a tárogatonak a hangjat nem hallja. Ti magyarok rég nem halljatok már a tárogató hangját, utoljára Rákoczi népe hallotta.

A Mester es Tóni elfárdtak. A Mester javaslátara leültek a sánc szélére pihenni.



Pszeudó zen történet - a Disznó tanítvány

A Mester és Titok Tóni egy közeli faluba mentek, hogy vegyenek egy zsák almát. Az úton két paraszt jött velük szembe, egy nagy disznóval. Látható volt, hogy a kanhoz csalogatják. Az egyik hajtotta hátulrol egy vesszővel, a másik, egy pléhdobozban, búzát zörgetett a disznó orra előtt és úgy csalogatta.

-Tóni Te! Ismertem egy mestert, aki a tanítványságnak nem sok értelmét látta. A kukoricával csalogatott disznóhoz hasonlitotta a tanitvanyt, amikor valaki tanitványnak jelentkezett. A hasonlat mindenkit elriasztott. Egy tért vissza csak hozzá, aki azt mondta, hogy a disznóhasonlat egy életre szóló tanitás volt neki, és a hasonlat következtében megvilágosodott.




Pszeudó zen történet - a Félelemről

Ősz volt. A Mester es Titok Tóni a közeli erdőben bandukoltak. Egyszer csak egy vaddisznócsorda csörtetett el mellettük. Tóni majd elájult, annyira megijedt. A Mester a hasát fogta, úgy nevetett Tóni ijedtségén.

 

- Láttad milyen szép kövérek voltak a disznók - kérdezte a Mester.

 

- Látta a franc! én nem lattam semmit az ijedségtől.

- Na látod Tóni, a félelem megakadályoz abban, hogy lássál.