PALACK AZ ÓCEÁNON - PSZEUDÓ ZEN TÖRTÉNET

Pszeudó zen történet - a Patikában

A Mester ls Titok Tóni sorban álltak a patikában. Egy idős néni odalépett Titok Tónihoz és megkérdezte:
- Mindannyian gyógyszerért állank?
- Nem, vannak, akik gyógyszerért, és vannak, akik egészségért állnak.
A Mester elégedetten nézett tanítványára.




Pszeudó zen történet - a Tan rejteke

A Mester, szeretett a régen volt mesterekről mesélni, annak ellenére, hogy nem tisztelte, nem követte senkinek a tanítását. Ő a csend tanítványának tartotta magát. Ő azt mondta minden érdeklődőnek, hogy ő a Belső Mestertől tanult, amely mindenkiben benne van, és a csendben lehet meghallani a tanítását, és ezért tartotta magát a csend tanítványának is. Tóni nagyon kedvelte a régi mesterekről szóló tanitásokat. Amit ez alkalommal mesélt a Mester, az Tóni, amúgy gazdag, fantáziáját is meghaladta.

- Volt egy időszak, - mesélte a Mester - nagyon rég, amikor a mesterek, a tanitásukat, nem adták át szavakban, hanem elhelyezték egy láthatatlan gömbbe. Aki meg akarta ismerni a tanitást, annak meg kellett nyitnia a gömböt. A gömb megnyitésénak volt egy titka. Egy bizonyos titkos meditació. Ezt csak a mester ismerte. A meditáció révén, annak, aki meg akarta ismerni a tanitást láthatatlanná kellett válnia, csak igy nyilt meg neki, a láthatatlan gömb. De a kereső, aki meg szerette volna ismerni, a láthatatlan gömb tartalmát, lényegében, egy megoldhatatlan feladat elé volt állitva az által, hogy a láthatatlan gömb tartalmazta a titkos meditaciót is, amivel a gömböt meg lehetett volna nyitni.

- Meg áll az ész, - motyogta Tóni, - miután a Mester befejezte a mesélést.

- Ezt is akartam, - mondta a Mester.




Pszeudó zen történet - a Tanítványságról

Egyszer az egyik tanitvany megkerdezte a Mestert:

- Ha a te tanitasodat huen kovetem, biztos, hogy megvilagosodok?

- Hogy vegul is minek koszonheto az ember megvilagosodasa azt elore nem lehet tudni. Aki huen koveti a tanitasomat, azt inkabb a majomra hasonlitom, - valaszolta a Mester.




Pszeudó zen történet - a magasságról és a mélységről

A dombteton uldogelt a Mester es Titok Toni. A Mester az eget kemlelte. Toni a tekintetet kovetve eszrevette, hogy a Mester, egy fecsket figyel, ott fenn a magasban. A fecske, egy ido utan, megunvan a magassagot, majdnem zuhano repulesben kozeledett a fold fele, a zuhanast megszakitva egy korrel, hogy vegul, egy villanassal repuljon el, a fold felszine folott, a Mester es Toni orra elott.
- Latod Toni - mondotta a Mester - milyen egyszeruen koti ossze a termeszet a magassagot es a melyseget, az eget es a foldet.




Pszeudó zen történet - a Teknőcről

- Mit álmodtál? - kérdezte a Mester Titok Tónit.

- Épp Téged láttalak álmomban. Egy folyóparton voltunk. Te beusztál a folyóba. Egy idő után alábuktál a vízbe. Már megijedtem, hogy hova lettél, amikor láttalak egy nagy teknősbéka hátán, törökülésben ülve kijönni a folyóból. A fejeden egy sas volt. A bal válladon, egy holló. A jobbváladon egy fehér galamb. Csodálatos volt az egész. De még csodálatosabb volt, amikor egy ragyogó, szikrázó aranygömbbé változtál, és a langyos szellő veled játszadozott.




Pszeudó zen történet - a Mester átváltozik

Egy szép nagy parkban ácsorgott, a Mester és Titok Tóni. Ősz volt. Szélrohamok sodorták a sárga faleveleket. Egy szép sárga falevél, a Mester orra előtt repült el. A következő erősebb szérohamra, felpattant a Mester, utólérte a falevelet, bekapta, és lenyelte. A Mester rögtön őszi falevéllé változott. Egy ellentétes szélroham, szembesodorta Tónival, a falevéllé változott Mestert. A falevél orrbavágta Tónit, aki megvilágosodott, és ő is falevéllé változott. A következő szélroham szárnyán, együtt száguldott a két őszi, sárga falevél, a Mester és Tóni.




Pszeudó zen történet - a Keresőről

A Mester és Titok Tóni tanyájára tévedt egy igazságkereső vándor.

  - Hogyan keresik az igazságot? - kérdezte a Kereső, egy illendő köszönés után.

    A Mester odament a tyúkudvarhoz, kiengedte a tyúkokat, hátra a kertbe. A tyúkok boldogan keresgéltek, szedegettek a kertben. A vándor, láthatóan elégedetten köszönte meg a tanácsot, és távózott.




Pszeudó zen történet - a Sas

A Mester és Tóni egy nagy sas kerengését figyelték fenn a magasba. Egyszer a Mester megszólalt:

- Csodálom mindig a sasokat, amokor a magasban kerengnek. Mindig arra gondolok, amikor őket nézem, hogy a sas ismeri a legfelső határt, és az azon belüli Végtelent, de az ember nem. A sas tudja, hogy a Végtelen, nem a végtelenben van.




Pszeudó zen történet - ahol a könyvek véget érnek

A Mester és Titok Tóni, egy könyvesbólt kirakata előtt álldogálltak. A Mester csendesen megjegyezte:

   - Bölcs dolog tudni, hogy ez a sok könyv hol ér véget.




Pszeudó zen történet - a virág és Ázsia

A Mester és Titok Tóni, egy virágos erdei tisztáson heverésztek. A Mester egy virágot símogatott.

- Ez a virág több, mint Ázsia összes vallásai, amiket az európai majmol, pedig életideje rövidebb, mint Ázsia vallásainak. Az európainak, fontosabb lenne, a mezök liliomaiban, az ég madaraiban elmerülni, és nem a keleti filozófiákban.